Új gazda a Rónay Kúriában

Kiszombor - Szeptembertől már nem a szegedi mesterszakács, Frank Sándor üzemelteti a nemrég felújított, patinás műemlék épületben működő Rónay Kúria éttermet Kiszomboron, hanem a makói Szent Gellért borház és vendéglő tulajdonosa, Mihály Zoltán.

Nem jelentkezett a kiszombori Rónay Kúria étterem működtetésére kiírt újbóli pályázatra Frank Sándor mesterszakács, aki – többek között – Szegeden a Roosevelt téri és a Fehértói Halászcsárda gazdájaként ismert. A Rónayt 3 évvel ezelőtti újranyitása óta üzemeltette. Mint akkoriban lapunknak elmondta, elegáns, úri vendéglőt álmodott a három, összesen százötven fő kiszolgálására alkalmas, 18. századot idéző bútorokkal berendezett terembe, gondolva Újszeged és Makó tehetősebb vendégeire, a jómódú román átutazókra is.

Most azt mondta, a Rónay egy nagy szerelem volt annak ellenére is, hogy természetesen csak az utolsó évben sikerült elérni, hogy a rendezvényekkel, szociális és diákétkeztetésben való részvétellel együtt ne legyen veszteséges. Azért nem pályázott ismét, mert úgy vélte, az új kiírásban foglalt feltételek mellett továbbra sem tudná nyereségesen működtetni. Az étterem egyébként 8–10 helybelinek adott munkát.

 

Mihály Zoltán a Rónay Kúriánál – szeptembertől az övé. A szerző felvétele

Pályázott viszont – egyedüliként – és nyert a makói Mihály Zoltán, a térség egykori parlamenti képviselője, jelenleg a Szent Gellért borház és étterem tulajdonosa. Azt mondja, ha a kiszombori önkormányzat korrekt lesz, igenis fenn lehet tartani a Rónayt nyereséggel. Min változtat szeptembertől? Az itt dogozókat megtartja, és megőrzi a hely jellegét, eleganciáját, de életét szeretné rendezvényekkel, kulturális programokkal színesíteni. Tudja, hogy nagy kihívást vállal, de bízik a sikerben.

Egykor gólyafészek volt

Évtizedeken át lepusztult, középszerű étteremként, menzaként üzemelt, majd végnapjaiban, a 90-es évek derekán diszkó volt a Rónay – akkoriban Gólyafészek volt a neve, mert kéményén fészkelt egy pár. A klasszicista stílusú, 1850-ben emelt műemlék kúria az elmúlt fél évszázad alatt gyakorlatilag életveszélyes állapotba került. A község tulajdonába még 1997-ben került, korábban az ÁFÉSZ, majd a magyar állam kezelésében állt. Az önkormányzat 3 éve állíttatta helyre központi támogatásból, összesen 140 millió forintos költséggel.

Hagymaleves, búzacsíramálé - Csongrád megye íznagyhatalom

Ahány ház, annyi szokás – tartja a közismert mondás, amely egy kis módosítás után így is hangozhatna: Ahány település, annyi ételkülönlegesség. Bizony minden falunak és városnak megvan a saját gasztronómiai remeke – néhol még több is –, amelyet sehol másutt, csak ott készítenek, és amelynek receptjét hosszú évszázadok alatt tökéletesítették a helybéli asszonyok. Csongrád megye messze földön is legismertebb étke kétségkívül a szegedi bográcsos halászlé, amelynek egyik elmaradhatatlan hozzávalója természetesen a „hírös" szegedi őrölt paprika. Kíváncsiak voltunk, hogy Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád milyen helyi ételkülönlegességekkel büszkélkedhet.

A hódmezővásárhelyi éttermek fontosnak tartják a hagyományos vásárhelyi ízek megtartását, az étlapokon ezért számos helyi ételkülönlegességet találhatunk – szerencsére van miből válogatni. Jellegzetes helyi specialitás például a kötözött táskaleves. Különlegessége a levesbetét, amelyet úgy készítünk el, hogy 2 tojásból és lisztből – annyi vízzel, amennyit felvesz –, gyenge rétestészta jellegű masszát készítünk, amit azután elnyújtunk, meglocsoljuk olvasztott zsírral, majd 6-7 centiméter hosszú szalagokat formázunk belőle, és masni formára alakítjuk. A főételek közül kiemelkedik a ludaskása. Ennek elkészítéséhez libaaprólékból jó zöldséges erőlevest főzünk, abban rizst fakadoztatunk, és kása sűrűségűre hagyjuk. Vásárhelyen kedvelt tészta a szilva- vagy baracklekvárral töltött barátfüle, illetve a túrós lepény, amely eredetileg csak itt készül sósan.

– Nehéz megfogalmazni, hogy milyen is a vásárhelyi ízvilág, nem is próbálkozom vele, meg kell kóstolni! – véli a nyugdíjas Kovács Kálmánné. – Az ételek régen nem olajjal, hanem zsírral készültek, ez máris más ízt eredményezett. Amellett, hogy finomak, táplálók is a helyi étkek, hiszen azt itt élők többsége földművelésből élt, ahhoz pedig kellett az erő. Egyébként a tájjellegű ételek elkészítési módja szinte házanként változik; ki ezt teszi hozzá, ki azt veszi el belőle, mert így jobban szereti a család.

Makó helyi specialitásainak meghatározó hozzávalója természetesen a hungarikumnak nyilvánított makói vöröshagyma.
 

– Két jellegzetes étele van a városnak, amelyet sehol másutt nem készítenek: a makói hagymaleves és a hagymás csülök – tudtuk meg Mihály Zoltántól, a Szent Gellért borház és étterem tulajdonosától. – Előbbit – amellett, hogy makói hagymából készül – a zsemlegombóc különbözteti meg a többi hagymalevestől. Utóbbi elkészítése nagy gondot és odafigyelést igényel. A csülköt először is 3–4 napig pácolni kell, ezután megtűzdeljük hagymakarikákkal, majd kemencébe tesszük, ahol 180–200 Celsius-fokon ropogósra sütjük, végül meglocsoljuk sörrel. Hagymás tepsis burgonyával tálaljuk, savanyúságnak pedig párolt káposztát kínálunk. A Maros-parti étterem tulajdonos elmondta, a városba érkező turisták szívesen kóstolják meg a helyi ízeket, így nagyon nem is kell ajánlani a figyelmükbe. A helyi specialitásokról pedig mindig elismerően nyilatkoznak.

Búzacsíramálé – így hívják Szentes és Csongrád környékének legismertebb édességét, amelyet a helyiek régen karácsony és húsvét táján, a nagy böjtök idején fogyasztottak. Pontosan azt, hogy melyik városhoz köthető a különleges desszert, nem tudni: a szentesiek szentesi, míg a csongrádiak csongrádi „találmánynak" tartják. Bár Ausztriában és Győr környékén is készítenek hasonlót, csak annak más a neve.

– A tiszta, egész szemű búzát ki kell rakni egy edénybe áztatni, úgy, hogy a víz teljesen ellepje. Így áll egy napig. Utána ezt a vizet leöntjük, a búzát pedig legalább háromszor átmossuk tiszta vízzel. Így kapjuk meg a teljesen tiszta búzát – kezdte az édesség készítésének menetét ismertetni Bordáné Csobán Katalin csongrádi csíramálé-készítő. – Ezt a tiszta búzát körülbelül három centiméter vastagon kiterítjük, amely megfelelő hőmérséklet mellett egy hét alatt gyökérzetet és csírát növeszt. A táblákat ledaráljuk, és megfelelő vízmennyiséggel átmossuk a pépet. Utána elválasztjuk a rostanyagot a csíralétől, majd ezt a tiszta levet liszttel csomómentesen elkeverjük. Az elkészült kovászt tepsikbe öntjük, majd kemencében két és félóra alatt aranysárgára sütjük. A csíramálé 3-4 napig fogyasztható.

A búzacsíramálé vitaminokban gazdag édesség, ezért főként a téli időszakban; októbertől április végéig fogyasztják.

Különleges növény Szentesen

A Kurca-parti város többek között egyedi gyümölccsel, a Szentesi rózsavirágú naspolyával is büszkélkedhet, amely ráadásul a legízletesebb naspolyafajta. A település környékén termést hozó gyümölcsfa eltér a közönséges naspolyától, hiszen tavasszal rózsa formájú virágokat hoz, különösen szép látványt nyújtva. Eredetileg vadon, a Kurcának a várostól északra eső árterében nő a szentesinek tekintett naspolyafa. Korán, október végén szüretelhető, és körülbelül egy hónapig fogyasztható. Gyümölcse nagyon mutatós, szabályos körte alakú. A héj színe halvány zöldes- vagy sárgásbarna, fogyasztásra alkalmas állapotban szürkésbarna, enyhén molyhos. Húsa éretten világos szürkésbarna, íze, zamata, levesessége kiemelkedik a többi közül. Vitaminokban és pektinben gazdag gyümölcsét elsősorban frissen fogyasztják, de lekvár főzésére is kiválóan alkalmas. Ezenkívül püré, cukrozott gyümölcs, közönséges, rumos vagy pálinkás befőtt, bor és likőr is készíthető belőle. A magjából készült tea vesekő ellen hatásos.

Délvilág 2009. 08. 01.

Ezüstserleget kaptak a szakácsok

Makó - Ezüstserleggel tért haza a makói Szent Gellért borház és étterem két szakácsa, Sarró Mihály és Szabó Tamás egy lengyelországi versenyről. Most egy nemzetközi televíziós gasztronómiai valóságshow résztvevői.

Ezüstserleggel tértek haza a lengyelországi Skoczowban rendezett Betyárfesztivál nemzetközi szakácsversenyéről a makói Szent Gellért borház és étterem szakácsai. Sarró Mihálynak és Szabó Tamásnak ez volt az első versenyszereplése, ráadásul neves külföldi szállodák és éttermek mesterszakácsaival kellett összemérniük tudásukat. A nemes gasztronómiai versengésre Kelet- és Közép-Európából érkeztek a csapatok, összesen 9, a résztvevők teljesítményét pedig rangos nemzetközi zsűri értékelte. Mint megtudtuk, az egyetlen megkötés az volt, hogy bárányhúsból kell valamit készíteni 90 perc alatt. A makóiak egy saját ötletek és tapasztalatok alapján elkészített tárkonyos báránycsülökkel nyerték el a második díjat.

A szakácsok elmondták, hogy a versenyen győztes ételeket szeptemberben, hétvégente felveszik az étlapra – de nem a Szent Gellértben, hanem a kiszombori Rónay-kúriában, mert ősztől ott is főznek.

Most is versengenek: egy televíziós produkcióban vesznek részt, amelyben lengyel és montenegrói kollégákkal mérkőznek meg. A feladat – amelynek teljesítését filmes stáb rögzíti – az, hogy meghatározott alapanyagokból kell mindhárom stábnak tetszése, tudása és az ország konyhai hagyományai alapján ételt készítenie, az alapanyagokat pedig a három forduló alatt mindig az egyik szakács csapat válogatja össze a másik kettőnek. Hogy a gasztronómiai valóságshow hol és mikor kerül adásba, egyelőre meglepetés.
 

A győztes recept

Az ezüstkupával honorált tárkonyos báránycsülök titka a pácolás – a Szent Gellért szakácsai 4 napon át pácolták. A 10 személyes adaghoz 10 báránycsülök és 1 liter étolaj kell, valamint 30 deka vörös- vagy lilahagyma, 10 deka fokhagyma, teáskanálnyi köménymag és ugyanannyi rozmaring, 3 evőkanál tárkony, diónyi Piros Arany, evőkanálnyi borókabogyó, 6 babérlevél, 1 csapott kanál bors, 3 kanál só, féldeci konyak és 3 csillagánizs. Az érlelés után 180 fokon, fóliázva kell kisütni a húst, majd 15 percig fólia nélkül. Tálalni rizskörettel, tárkonymártással lehet.

Délvilág, 2009. július 30. Szabó Imre

A hazai ételeket népszerűsítik az idén

Visszacsábítani a vendéget

A hazai vendégeket igyekszik visszacsábítani az éttermekbe különböző akciókkal a Magyar Turizmus Rt. Az egész évben tartó kampány a torkos csütörtökkel és nagy árkedvezménnyel indul. Néhány Csongrád megyei vendéglő már beszállt, a magyaros és tájjellegű ételeket is kínáló éttermek ezen a héten még csatlakozhatnak a programhoz.

Fel kell támasztani azokat a hagyományos paraszti és pásztorételeket, amelyek ennek a tájnak voltak a jellemzői - mondta Mihály Zoltán, a makói Szent Gellért Borház és Kisvendéglő tulajdonosa. - Gondolok például a hatrongyosi kaszás levesre. Ez Makó egyik, nem kimondottan gazdag részének a hagyományos étele, gazdag leves, amely erőt adott ahhoz, hogy a parasztok jól tudják húzni a kaszát.

Hatrongyosi kaszás és társai

A kisvendéglő étlapján számos tájjellegű ételt kínálnak, hagymalevesből például háromfélét. Szívesen fogyasztják a vendégek a bográcsos, kemencés finomságokat is. Mihály Zoltán úgy látja: a magyaros ételekre kicsi az igény, ráadásul az örökké rohanó emberek nem szánnak időt arra, hogy - akár jeles napokon - fehér asz tal mellett adják át magukat a gasztronómiai élvezeteknek. A piros-fehér kockás abroszos makói kisvendéglő ajtajára hamarosan felkerül egy matrica, amely jelzi: bekapcsolódott a Magyar Turizmus Rt. idei, Nagy ízutazás 2006. című programjába.

A nagy ízutazás

A kampány, melynek célja a bor és gasztronómia népszerűsítése, március 2-án kezdődik a torkos csütörtökkel. A hagyomány szerint a hamvazószerdát követő csütörtök az utolsó böjt előtti nap, amikor még jóllakhat az ember. A programhoz csatlakozó éttermekben a torkos csütörtökön ötven százalék kedvezményt kapnak a vendégek a számla végösszegéből. A hazai konyhát a magyarok számára nem csak ezzel a programmal népszerűsítik, de talán ez lesz a legnagyobb tömegeket vonzó akció. Eddig Csongrád megyéből többen részvételi szándékukat jelezték, például Szentesen a Péterház panzió és étterem, a Galéria kávéház és étterem, a Nádas csárda, a Liget, a Főnix és az Aranyhalász éttermek; Szegeden a Dóm hotel, Ópusztaszeren a Kemencés csárda, Balástyán a Hotel Orchidea és a Napraforgó étterem. Vissza a kockás abroszhozA vendéglátósok úgy tapasztalják: nem emelkedik a vendégek száma. Ezt erősíti meg egy két évvel ezelőtt készült felmérés, mely szerint a magyaroknak csupán 5 százaléka jár rendszeresen étterembe, az emberek fele pedig még egyetlen egyszer sem étkezett vendéglátóhelyen. Az étteremlátogatók stagnáló számának nem feltétlenül az alac sony átlagfizetés a fő oka. A vendéglőbe járásnak kultúrája is van, no meg hely is kell hozzá, ahová az ember szívesen betér. Húsz évvel ezelőtt még nagy családi összejöveteleket tartottak Szegeden a Hágiban, a nagyállomás mellett az egykori Sárkányban, vagy pörköltet rendeltek a Bárkában. Csakhogy idővel eltűntek vagy átalakultak a kockásabroszos helyek, ahol nagyanyáink főztjének ízeit élvezhettük. Ma alig akad olyan étterem, ahol pacalt és borjúlábat, pörköltet és gulyást is ehetünk és rendelhetünk kelkáposzta- vagy akár krumplifőzeléket is. A fiatalabbak a gyorséttermek, pizzázók mellett döntenek. Nekik hiába kínálgatnak babgulyást, cigánypecsenyét - ezeket az ételeket nem szerettették meg velük.

Nyemcsok Éva, Délmagyarország

2006-01-11

Telt házas torkos csütörtök

Szegeden már alig van szabad asztal

Már alig van szabad asztal azokban a szegedi éttermekben, amelyek csatlakoztak a Nagy Ízutazás 2006 - Torkos csütörtök című programhoz. A kampányban résztvevő éttermekben holnap fél áron ehetnek vendégek. Csongrád megyéből több mint húsz vendéglő csatlakozott a nagy ízutazáshoz.

Az éttermek többsége nem készül speciális menüsorral a Torkos csütörtökre - saját specialitásaikat szeretnék megismertetni a vendégekkel, akik az étteremvezetők reményei szerint ezután sűrűbben térnek vissza hozzájuk.

- Nálunk közel százan foglaltak már asztalt csütörtökre. A többség vacsorázni jön - mondja Mák Tibor, a Port Royal étterem üzletvezetője. A vendéglő a nagy érdeklődésre való tekintettel a hétköznapokon alig látogatott pincehelyiségét is megnyitja. Mák Tibor remek dolognak tartja a kezdeményezést, ezért is csatlakoztak a programhoz már az első pillanatban. - Az étteremnek természetesen ráfizetéses lesz ez a nap, de bízunk abban, kínálatunk elnyeri a vendégek tetszését és a jövőben is visszatérnek hozzánk - mondja az üzlet vezető, aki étlapjukról elsősorban az őztokányt zsemlegombóccal és a vaddisznópörköltet ajánlja a betérőknek.
Megyei ízutazásCsongrád megyéből több mint húsz vendéglő csatlakozott a nagy ízutazáshoz. Szegeden a Dóm étterem, az alsóvárosi Paprika vendéglő, a Port Royal pizzéria és étterem, a Fehér-tói halászcsárda, a Holdfény étterem, a Tisza Garden Brasserie, a Matusalem kávézó és étterem, a Fesztivál étterem, valamint a Roosevelt téri halászcsárda várja mindenféle ínyencséggel az éhes vendégeket. Szentesen a Főnix, az Aranykalász, a Galéria, a Lige, a Nádas, és a Péterház étteremben étkezhetünk fél áron holnap. Balástyán a Hotel Orchidea és a Napraforgó étterem, Ópusztaszeren a Kemencés csárda, Makón a Szent Gellért borház és kisvendéglő, Mártélyon a Bütyök csárda, Bakson a Krónikás Park fogadó, Kisteleken az Aquamarine étterem, Röszkén a Forró fogadó, míg Ásotthalmon a Fenyő panzió és étterem csatlakozott a Magyar Turizmus Rt. kampányához.
A Matusalem étterembe főként nagyobb baráti társaságok és család osok foglaltak asztalt. - Este héttől folyamatos telt házunk lesz és napközben is csak elvétve akad egy-egy szabad helyünk - mondja Bende András üzletvezető, aki szerint az akció célja, hogy átfogó képet kaphassanak az emberek az éttermek kínálatából. A Novotel Szálloda megújult éttermében, a Tisza Garden Brasserieben még van szabad asztal - tudtuk meg Szabó Mihály szállodaigazgatótól. Ők a Torkos csütörtök segítségével szeretnék a köztudatba bevezetni a nemrégiben megnyílt éttermet, ahol holnap a grillezett lazactól kezdve a vörösboros szarvaspörköltig minden fél áron kapható majd.

Habár Szegeden csak kilenc vendéglátóhely csatlakozott a nagy ízutazáshoz, a gasztronómia évében gyaníthatóan nem ez lesz az utolsó ilyen jellegű akció. A Gőry Pince és Terasz legközelebb mindenképpen szeretne csatlakozni a kampányhoz. Ábel Antal üzletvezető szerint most is szívesen beszálltak volna, de későn jutott tudomásukra a magyaros ízeket népszerűsítő program. Úgy gondolja, profibb szervezéssel sokkal több éttermet lehetett volna megnyerni a kezdeményezésnek.

K.G.G. Délmagyarország

2006-03-01

Érdekességek a magyar konyha világából

Pere uraság és a vele sült káposzta a tányéron

Mi a közös Pere uraságban, Hany Istókban és Rozi néniben? Mindannyian a nevüket adták egy-egy ételkülönlegességhez.

- A legtöbb ételnek komoly hagyománya van - mondja Mihály Zoltán, a makói Szent Gellért Borház és Étterem vezetője. Étlapjukon több érdekes nevű étellel lehet találkozni. Ilyen például a marhagulyás Hortobágy módra, ahogyan Hany Istók szerette. A marhafartőből készült ételre néprajzi leírásokban talált rá Mihály Zoltán. Éttermük komolyan foglalkozik régi receptek gyűjtésével, és próbálnak minél érdekesebb étlapot összeállítani. A vendégek azonban nem vevők erre a kezdeményezésre. - Nagyon egysíkú a rendelés, az emberek nem érnek rá arra, hogy elmerüljenek a gasztronómiában - mondja Mihály Zoltán.

Sándor Dénes, az Étrend - Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke elmondta: a legtöbb "neves" étel arról beszédes, hogy egy híres ember hogyan szerette. Vagy arról van szó, hogy egy konyhafőnök valakinek a tiszteletére keresztelte el. Az előbbire példa az Újházi tyúkhúsleves, ahogyan a színész Újházi Ede szerette. Kevesen tudják, hogy az eredeti levest nem csirkéből, hanem kakasból kell készíteni. Példa a másik va-
riációra: 1879-ben, amikor Gundel János megnyitotta éttermét, palóclevesüket Mikszáth Kálmán tiszteletére nevezte el.

Különleges ételekből a szegedi Vendéglő a Régi Hídhoz étteremben sincsen hiány. Rozi néni csirkéjéről akár azt is gondolhatnánk, az asszony nem is létezett. Ezzel szemben nagyon is valóságos személy volt. Illetve voltak. Kovács Zsolt, az étterem vezetője szerint 1900 és 1910 között Szegeden három szakácskönyvet adtak ki. Mindhárom szerző keresztneve Terézia volt.

- A Terézia becézése Rézi, innen már csak egy lépés volt a Rozi - lebbenti fel a fátylat Rozi néniről és a csirkéről Kovács Zsolt.
Pere uraság libacombját vele sült vecsési káposztával akár magával Pere úrral is elkölthetjük . - Ő egy balatonfüredi ismerősöm, aki legalább 150 kilót nyom, és remek disznótorosokra járunk hozzá. Ott kóstoltam először pirított savanyú káposztát, ami annyira jólesett, hogy ki kellett találnom valamit hozzá. A választás a libacombra esett, az ő nevére ajánlva - mondja Kovács Zsolt, akinek éttermében hamarosan egy újdonságot is megkóstolhatunk. - Egy ismert szegedi kézilabdás tiszteletére bővül étlapunk a Hatvani buflákpecsenyével - mondja mosolyogva Kovács Zsolt. Aki hirtelen nem tudná, kiről is van szó, annak eláruljuk: a múzsa Mezei Richárd, a Pick Szeged kézilabdacsapatának hatvani születésű beállója.

Gulyás, fartőből1749-ben a kapuvári anyakönyvbe bejegyezték, hogy két halász a Hanság mocsarában egy tízéves fiúgyermeket talált, aki meztelen volt, beszélni nem tudott, csak nyers ételt evett. Egy évig az Esterházy-kastélyban tartották, ahol befogták a konyha körüli kisebb munkára: fát aprított, vizet hordott, sepregetett. Rákapott lassan a főtt ételre is, kedvence a marhagulyás lett, de nem lapockából hanem marhafartőből. Alakja köré a Hanságban máig gazdag mondakör fűződik.

Kiss Gábor Gergő, Délmagyarország

2005-10-07

Politikusból lett vendéglős a makói Mihály Zoltán

Tájjellegű ételeket, borokat kínál

Politikusból vendéglőssé avanzsált Makó rendszerváltás utáni első parlamenti képviselője, Mihály Zoltán. Az egykori MDF-es honatya ma már nem politizál, vállalkozása azonban sikeres: termelői borkimérése az évek során hagyományos, tájjellegű ételeket kínáló népszerű kisvendéglővé bővült.

Fotó: Szabó Imre
A Szent Gellért nevét viselő borház és kisvendéglő tulajdonosára, Mihály Zoltánra Makón sokan úgy emlékeznek, mint a város rendszerváltás utáni első parlamenti képviselőjére. A ma hatvankét esztendős vendéglátós akkoriban a Magyar Demokrata Fórum színeiben jutott mandátumhoz, de a második ciklusban már nem választották meg. Indult 1998-ban is, akkor már mint az MDF-be azóta visszatért Magyar Demokrata Néppárt színeiben - mint maga fogalmaz, gyér eredménnyel. Egyébként két évvel ezelőtt ment nyugdíjba, a hódmezővásárhelyi főiskola adjunktusaként tanított.

A szomszédságukban lévő borozó épületét kilenc évvel ezelőtt vásárolta meg. Akkor még nem tudta, mit kezdjen a régi építésű parasztházzal. Azon is gondolkozott, hogy lebontja. Végül azért döntött a borozó kialakítása mellett, mert Balatonedericsen van egy kis présháza, és az ottani borászok arra biztatták, nyisson termelői borkimérést. Az ötlet bevált, a borház hamarosan népszerű lett - ám a jövedéki törvény szigorításai csaknem ellehetetlenítették a hangulatos poharazó fenntartását: megnőttek ugyanis az adminisztrációs terhek.

Hogy a vendéglátóhely talpon maradhasson, előbb rendezvényeket szervezett, később - alkalmanként - étellel is várta vendégeit. Hamar kiderült azonban, hogy az alkalmi főzésekhez nehéz szakácsot találni. Nem volt más választása: kisvendéglővé bővítette a helyet. Most már úgy tűnik, ez sem volt rossz elképzelés, hiszen naponta hetven-nyolcvan ember ebédel itt, ráadásul a menüt igénylők számát a kihordás lehetősége is bővíti. A Szent Gellért utcai borozó és kisvendéglő ma hat embernek és - félállásban - két ételfutárnak ad munkát.
A politika a múltéMihály Zoltán nem bánja, hogy már nem vesz részt a politikában. Azt mondja, a szembenállás felerősödött, a viszonyok elmérgesedtek - és ez sajnos a makói közéletre is igaz. Gondolkodott rajta, hogy a mostani parlamenti választásokon újból megméretteti magát az MDF színeiben, bíztatták is sokan, családja viszont lebeszélte az indulásról. Már látja, hogy igazuk volt. Politikusi múltjára visszaemlékezve pedig úgy fogalmaz: annak örül, hogy sokan emlékeznek rá, a mai napig köszönnek neki, és tudomása szerint senki sem mond rosszat róla a háta mögött.
A képviselőből vendéglőssé avanzsált Mihály Zoltán azt mondja, ma már nagy a konkurenciaharc a vendéglátásban. Makón például már tizenkét helyen ebédelhet-vacsorázhat meg az ember, miközben még mindig nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy étterembe járjanak.

Éppen ezért azt vallja: egyedit kell nyújtani a vendégnek. A Szent Gellért specialitása - a tájjellegű termelői borok gazdag kínálata mellett - a főként a hagyományos magyar ízvilágot képviselő alföldi pásztor- és parasztételeket, többek között bográcsos és kemencés fogásokat felvonultató étlap. Jellemző egyébként, hogy a városból egyedül az ő vendéglője vett részt a Torkos csütörtök elnevezésű programban a napokban, amelynek éppen az volt a célja, hogy az embereket megismertessék a tájjellegű ételekkel, egyúttal a vendéglőbe járást népszerűsítse. A Szent Gellért különben hamarosan újra bővül: az udvaron színpad épül, ahol tavasztól őszig a különböző népszokásokhoz kapcsolódó programokat tartanak, de rendeznek például bolhapiacot is, minden hónap első szombatján.

Szabó Imre, Délmagyarország

2006-03-07

Személyes holmik vására egy makói vendéglőben
A bolhapiacot a hangulata miatt engedték be az udvarra

Megunt játékokat, kinőtt ruhákat, már nem használt személyes használati tárgyakat, eszközöket kínálnak az árusok a makói bolhapiacon. A Szent Gellért borozó és vendéglő nem üzleti megfontolásból engedi a vásározókat udvarára havonta egyszer - hangulatot és közösséget szeretne teremteni.

A makói bolhapiacot minden hónap első szombatján rendezik meg a Szent Gellért borház udvarán. A hely nem nagy, de mivel tíz-tizenöt árusnál több nemigen szokott összejönni, elegendő. Az árusok a vendéglő asztalait kapják meg - erre kerülnek a portékák. A kínálat megfelel a hasonló helyeken szokásosnak: főként személyes holmik, megunt vagy feleslegessé vált használati tárgyak, ruhák sorakoznak hangulatos összevisszaságban. A családi vállalkozásban működő borozó és vendéglő egyik tulajdonosa, Mihály Zoltán az eddig megtartott vásárok tapasztalatai alapján elmondta: az árusok összetétele is igen sokszínű, a nyugdíjastól a kisdiákig mindenféle van köztük.

Így volt ez a múlt hét végén is. Láttunk személyes tárgyait áruba bocsátó nyugdíjast, képeslapokkal és régi pénzekkel érkező vérbeli gyűjtőt éppúgy, mint kinőtt ruháival kereskedő fiatalt és megunt játékait kínáló gyereket is a bolhapiacon. Az utóbbi kategóriába tartozott például az unokatestvéreivel együtt kereskedő tízéves Mészáros Máté, aki még feliratot is készített standjához: alkudni lehet! A vásár vége felé büszkén mondta: hét régi Kindertojás-figurán adott túl darabonként tizenöt forintért, és ugyancsak hét üveggolyón, ezek mindegyikét öt forintért kínálta. A srácnak szemmel láthatólag nagy élmény volt árulni - olyannyira, hogy megszerzett jövedelméből költött is mindjárt, két, számára új, persze használt játékot vásárolt.

A 76 esztendős Bíró Jánosné azért hozta el szívének kedves személyes tárgyait a bolhapiacra, mert éppen most költözött régi házából bérlakásba, és ott már szűkösebb a hely. Megjegyezte persze: azért az a pár forint is jól jön, amit hazavisz egy-egy bolhapiac után. Ő egyebek közt egy kisebb festményt hozott, egy porcelán halszobrot, bögréket és csirkebontó ollót. Hogy mit sikerült eladnia? Most nem sok mindent, nem volt nagy piac - mondta, de azért örült neki, hogy például két hamutálat négyszázötven, illetve száz forintért elvittek tőle. Hozzátette: jó a bolha-
piac azért is, mert itt beszélgethet, emberek között van néhány órán át - egyébként egyedül él.

Mihály Zoltán talán ez utóbbinak örül a leginkább. Mint fogalmazott, helypénzt sem szednek, a bolhapiacot nem üzleti megfontolásból rendezik meg, hanem azért, hogy a vendéglő udvarán időről időre hangulatos közösséget teremtsenek. És hogy miért jutott eszükbe? Egyszerűen azért, mert ez kiválóan illik a főként régi, tájjellegű ételeket kínáló étterem stílusához. A falakat, polcokat amúgy is korabeli használati tárgyak, egyéb régiségek díszítik - úgy gondolták, miért ne teremthetnének fórumot azoknak, akik hasonlóan csekély anyagi értéket képviselő, mégis érdekes holmikat szeretnének adni-venni? Megjegyezte: különös, hogy a megyében szinte mindenütt működik hasonló bolhapiac, Makón azonban ez idáig nem volt.

Szabó Imre, Délmagyarország

2006-július-4

Akik már jelentkeztek a Presztízs Díjra

A két héttel ezelőtt meghirdetett Délmagyarország Presztízs Díjra már mind a hat kategóriában jelentkeztek cégek, illetve vállalkozók. A lapunk által alapított elismerés három éve alatt most először méreti meg magát makói vállalkozás, a Szent Gellért étterem és borház, amelynek tulajdonosa egy politikusból lett vendéglős. Megkérdeztünk a Mórakert szövetkezet projektmenedzserét is arról, hogy az ország első elismert tész-ében miért döntöttek úgy, hogy megméretik magukat a Presztízs Díjra pályázva. A gazdasági elismerésre egyébként még egy hónapig lehet jelentkezni.

Azért jelentkeztünk, mert ez a díj azokat a vállalkozásokat igyekszik reflektorfénybe állítani, amelyek elébe mennek a fogyasztói igényeknek, mindig képesek megújulni és többet nyújtani - mondta el lapunknak a makói Szent Gellért étterem és borozó vezetője, Mihály Zoltán. A vendéglő az év középvállalkozása kategóriában pályázik lapunk Presztízs Díjára.

A családi vállalkozást Mihály Zoltán - aki egyébként Makó rendszerváltás utáni első szabadon választott parlamenti képviselője volt a Magyar Demokrata Fórum színeiben - 1998-ban alapította. Sokévi szünet után éppen most tért vissza a közéletbe: feloszlatása után ő szervezi újjá a pártot Makón. A vállalkozás eredetileg tájjellegű termelői borokat kínáló borozó volt - ma már vendéglő is, hat embernek és két félállású ételfutárnak ad munkát. Elsősorban hagyományos makói, Makó környéki paraszti ételeket kínál azoknak, akik felkeresik. Pályázati anyagát még nem nyújtotta be, ám azt elmondta lapunknak: a vállalkozás bemutatásában arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindig kész a megújulásra: rendezvényeket szervez és folyton pályázik, próbálja a cég profilját bővíteni, gazdagítani. A politikusból lett vendéglős távlati elképzelése az, hogy az étterem és borozó olyan gasztroturisztikai célpont legyen, ami önmagában is vonzó lehet az ide látogatóknak. Mihály Zoltán úgy véli, a Presztízs Díj igen rangos elismerés, hiszen független, szakemberekből álló zsűri fogja elbírálni a jelentkezők pályázatait. Természetesen örülne a sikernek, de ha nem nyer, akkor is azt fogja mondani a végén, hogy érdemes volt benevezni, mert a kívülállók szakmai véleménye értékes tapasztalatokkal járulhat hozzá a további fejlesztések megtervezéséhez.

Az év vállalkozása kategóriában pályázik az idei Presztízs Díjra a Mórakert Termelői Értékesítő Szövetkezet. Az ország első elismert tész-eként számon tartott Mórakert vezetése már hosszú ideje figyelemmel kísérte a Délmagyarország Presztízs Díjával kapcsolatos híreket. Feltűnt a menedzsment számára, hogy a nívós elismerés hatalmas ismertséget jelentett a díjazottak számára a régióban - indokolta lapunknak Seller Péter projektmenedzser azt a döntést, hogy a szövetkezet idén megméretteti magát a pályázaton.

Az 1995-ben alapított Mórakert, amelynek éves árbevétele meghaladja a 6 milliárd forintot, egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy már ne csak termékei, hanem maga a szövetkezet is ismertté váljon. Idén márciusban elnyerték a Magyar Agrárgazdasági Minőségi Díjat, amelyet március 15-én a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban adtak át. Egyre több kiállításra neveznek be és érnek el helyezéseket.

A Mórakert évi 40 ezer tonna árut, zöldséget és gyümölcsöt forgalmaz, mintegy száz főnek biztosít állandó foglalkoztatást. A tagok száma már közelíti a 750-et, a szövetkezettel kapcsolatban álló beszállítók, mezőgazdaságból élő, zömmel homokhátsági családok száma két és fél ezer. A szövetkezet gazdálkodásának alapelve, hogy az árrésből fedezzék a költségeket, és csak csekély nyereséget képeznek, amely a beruházások önerejét adja. A fejlesztések forrásait ugyanis pályázatokon teremtik elő. A közelmúlt legnagyobb beruházásaként tartják számon a 2004-ben átadott Homokhát térségi zöldség tárházat, amelynek 6 ezer négyzetméterén 10 ezer tonna árut képesek tárolni. Ezen beruházás költségeit négy sikeres pályázat fedezte, egy ötödik uniós pályázat segítségével pedig még egy 1700 négyzetméteres csarnokot is építettek Mórahalmon.

További információ a Presztízs Díjról telefonon: 62/567-857 (Pintér Melindánál), 62/567-831 (Fekete Kláránál), illetve az interneten: www.presztizs.delmagyar.hu

Sz. I. M.-F. K.

2006. szeptember 11. Délmagyarország, (Pénz beszél)

Újra Itthon

Szent Gellért Borház

(Makó, Szent Gellért u. 2.) 

Vendéglős kalandozásaim másfél évtizedében, több ezer vendéglő, borozó, pub, csárda meglátogatása dacára egy dolgot nagyon hiányoltam. Nem a kulináris rafinériát elsősorban, hisz egyre több olyan hely nyílik, mely messze túlmutat a Kádár rendszerben kialakult "klasszikus" konyhai megoldásokon. Azt hiányoltam, hogy alig akad olyan hely, amely autentikusan magyar lenne s ne a jól ismert cigányzenés, gulasch, csikósch jelleg dominálna benne. Ahol hiteles népi munkaeszközök és népművészeti tárgyak adják a rusztikus hangulatot, eredeti magyar népzene szóljon, s a magyar szimbolika töltse be a teret. Olyat tulajdonképpen, ahol mindez együtt van, mindeddig egyet ismertem csak, az András borozót, de az is megszűnt leromlását követően egyébként. Ide sorolnám még a gyulai Kisködmönt, bár ott jártunkkor szórakoztató-zene szólt.
Elképzelhető, milyen kellemes meglepetés volt belépni a Szent Gellért borházba, ahol a zenés hátteret egy zömmel a betyárromantikára alapozott népzenei válogatás adta, a falakon többek között a 1848-as győztes magyar csaták vezénylő tábornokai láthatóak egy-egy csatajelenet előterében, a magyar betyárok emlékére készült kerámiatányérok, mindez két parasztház földszintjén, az eredeti gerendázat alatt.
A második meglepetés az étlap és ital rendkívül kedvező árszabása volt. Ma már étkezdében sem mindig lehet 1000 forint körül egy tisztességes adag minőségi főételhez jutni. Itt ez is megeshet. De emellett a palackos borkínálat (benne Vylyan, Szeremley, Csordás-Fodor, Balla Géza) nem a vendéglátásban megszokott 100-300%-os felárral dolgozik, hanem egy plázás szaküzletet megszégyenítő szerénységgel 10-20%os árréssel, a Bortársaság egyébként is korrekt áraihoz képest. Azt talán mondanom sem kell, hogy a kiszolgálás szívélyes, a konyha magabiztos, az adagok igencsak emberesek, öttagú társaságunkból csak ketten tudtunk megbirkózni a magunkéval, annak dacára, hogy rögtön a lényegre tértünk, nem kívántunk levessel vagy előétellel melegíteni.
Nagy szó, nem lehet minden nap leírni: a Szent Gellért Borház elnyerte a szívemhez legközelebb eső hely státuszát.

Dorozsmai Endre
Magyar Demokrata
2006. november 9.

Makói szüreti vigasság

Makó - Bár a város nem a boráról, hanem a hagymájáról híres, a hét végén mégis szüreti vigadalmat rendez a makói Szent Gellért borozó.

Bár a város nem a boráról, hanem a hagymájáról híres, a hét végén mégis szüreti vigadalmat rendez a makói Szent Gellért borozó. A programok szombaton és vasárnap is délelőtt tíz órakor kezdődnek; lesz például borészbajnokság, borkóstoló, fellép a temesvári Bokréta együttes, lesz nosztalgiaparty, előadást tart a Barbonczás bábegyüttes és koncertet ad a makói Harmónia, illetve a zsombolyai Kamarakórus. Az érdeklődőket mindkét napon kirakodóvásár is várja.

2007.09.21

Makói szüreti mulatság - tőkék nélkül

A borkultúrát népszerűsítették
Szabó Imre
Létrehozva: 2007.09.23

Makó - Bár Makó környéke nem a borairól híres, a hét végén mégis két napos szüreti vigasságot rendezett Makón a Szent Gellért borozó és étterem.

Bár Makó környéke nem a borairól híres, a hét végén mégis két napos szüreti vigasságot rendezett Makón a Szent Gellért borozó és étterem. A tulajdonosok egyike, ifjabb Mihály Zoltán elmondta: Makón a török hódoltság előtt volt szőlőtermesztés, a 15-16. században tértek át csak az itteniek a vöröshagymára, miután egy filoxérajárvány kipusztította az ültetvények nagy részét. Tehát egyfajta hagyománytiszteletből tartottak most szüreti vigasságot - no meg azért, mert amúgy is szívügyüknek tarják a gasztronómiai kultúra ápolását. A makóiak viszont nem biztos, hogy egykönnyen eljutnak olyan borvidékekre, mint a somlói, a villányi vagy a tokaji. Igaz, ezúttal mindössze néhány pincészet hozta el termelői borait, de ez még csak az első ilyen rendezvény volt.

Mint megtudtuk, a borház jövő februárban Bálint-napot tart: miután jövőre Balassi-év lesz, a neves reneszánsz költőre emlékeznek majd. Olyan ételeket szolgálnak például fel, ami abban az időben ismert volt, és krumpli, paradicsom, paprika, kukorica nélkül készült. Ezzel egyszersmind a Valentin-nap új keletű szokása elé is szeretnének görbe tükröt tartani.