Magyarország borvidékei

. Ászár-Neszmélyi borvidék. A Duna jobb partján húzódó fehérboros táj. Megjegyzendő, hogy a legtöbb és legjobb borvidékeket valamely temperáló folyó ütőere táplálja (Tokajt a Tisza-Bodrog, Bordeaux-t a Garonne és a Gironde, Rheingaut a Rajna). Ászár-Neszmély a Gerecse és a Vértes nyugat-délnyugati lejtőin terül el, szép savakkal ékes, illatos, aromagazdag fehérborokat bocsát ki. Zászlóshajója a profi, világpiacos virágos-gyümölcsös reduktív borokat készítő Hilltop, de érdemes útba ejteni a kismesterek, mint például Szőllősi Mihály munkáit (főképp a sauvignon blanc-ját) is. A borvidék területe mára elérte a 2200 ha-t, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10 C°, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNY-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár - Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be.

. Badacsonyi borvidék. Hajdan az egyik legnagyobb magyar brand volt, de az államosítás és a nyaralók/sufnik pompás dűlőket felfaló terjeszkedése leértékelte a rendkívüli szépségű és adottságú (déli, a fényt visszaverő víztükörre néző vulkanikus lejtőkkel ékes, szubmediterrán mikroklímájú) bortájat. Újjáéledésének élharcosa az öntörvényű messziről jött ember, Szeremley Huba. Pincészetének (Szent Orbán Borház) széles szortimentjéből kiragyog az újjáélesztett régi, csak itt honos fajtából szűrt kéknyelű vagy a kései szüretelésű édes olaszrizling és Zeusz. Itt is vannak komoly kismesterek, mindenekelőtt Nyári Ödön (Szent György Borház) az ásványos, koncentrált, testes-tüzes, tradicionális-badacsonyias boraival.

Ásatások leletei bizonyítják, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, sírok, szobrok. A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlőt, a bort és ennek megfelelően mint értéket adományozták a későbbiekben. Ennek során a XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került.

A filoxéravész utáni rekonstrukció során a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására. A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a Pinot noir, borát helyi különlegessé emelték. Ennek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát Szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. Ekkor különleges természetes csemegebor készülhet belőle. A másik e termőhelyről elhíresült fajta a Kéknyelű. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú, ezért rosszul termékenyül ezért a Budai zöld fajtával ültették vegyesen. A szüretkor nem szedték külön, hanem együtt dolgozták fel bornak, ami a Kéknyelű nevet viselve jelent meg. Területe 1 647 ha

. Balatonboglári borvidék. Ez a tó déli partja, zömmel agyagos-homokos-löszös és síkabb termőtáj, mint az ellenlábas északi part, de remek gyümölcsös, lágy vörösöket és koncentrált, illatos fehéreket terem. Vörösben a tehetséges Konyáriak ajánlhatók, csúcsboruk a Sigillum Loliense, a legnívósabb fehér mester pedig Légli Ottó. Széles skálán kínál jó borokat a svájci tulajdonú Öregbaglas, a vöröstől az aszúig. A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi Bencés uradalmi és az egykori Festetics birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szolok a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 10391 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 21. A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek. A domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A szőlőtalajok döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A szőlők kis része homokon települt. A balatonboglári borvidéken elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de vörösborszőlő-termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület.

. Balaton-felvidéki borvidék. A világszép Káli-medencét és két tőle nyugatra eső kistájat egybefogó borvidéki konstrukció, százféle talajjal és élénk savú, diszkrét illatú fehérborokkal; olaszrizlingek óceánja hullámzik a völgyekben. Érdekesek Tóth Sándor jó értelemben korszerűtlen, eredeti palackjai és jó ivásúak a Kál-Vin, az Ódon Pince és a Szakálvin némely borai is.

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt. Századokon át királyi birtokok és főúri szolok, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a délnémet területekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készíttettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.

A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 5344 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 23. A borvidék a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony lábánál, a hegyek közötti medencék oldalain, köztük a Káli medence lejtőin terül el. Az eltérő földrajzi, ökológiai és egyéb adottságok miatt a borvidék három körzetre tagolódik, melyek a következők: káli körzet 6 településsel, balatonedericsi-lesencei körzet 7 településsel és a cserszegi körzet 10 településsel. A vidék Balatonra néző szőlőterületeinek klíma-adottságai kiegyenlítettek, más területei védett lankákon helyezkednek el, ezért szélsőséges időjárási hatásokkal nem kell számolni. A domborzatilag gazdagon tagolt tájban kedvező mikroklimatikus viszonyok alakultak ki. Talaja a Badacsonyi borvidékhez hasonló, de annál még változatosabb: dolomiton fekvő pannonagyagon, homokkőmálladékon, löszön és pleisztocén homoktakarón, cerithiumos mészkőn, triászmészkövön, márgán, pannonhomokon, agyagon, bazalttufa-keveréken kialakult rendzina, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok, köves és földes kopárok. Jelenleg mindhárom körzetben telepíthető a fehérborszőlő-fajták közül az Olaszrizling, Chardonnay, Tramini, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres és az Ottonel muskotály, a vörösborszőlő-fajták közül pedig a Zweigelt. Csak a káli körzetben telepíthető a Furmint és a Sárga muskotály, a balatonedericsi-lesencei körzetben a Pinot blanc, a cserszegi körzetben a Nektár. A borvidék borai finom savtartalmúak, zamatgazdagok, elegánsak. A kedvező adottságú dűlők borai teltek, kerekek és harmonikusak.

. Balatonfüred-Csopaki borvidék. A számtalan balatoni borvidék közül ez a tó észak-keleti fertályát fedi le; itt sokféle talajra terülnek az ültetvények - a vörös homokkőtől a palán át a mészkőig és löszig. Csodás koncentrált, burgundias olaszrizlingek nyílnak Jásdi István pincéjében, illatos, telt, barátságos borok gurulnak elő Figula Mihályéktól, Kapolcsra menet pedig érdemes betárazni egy kis sauvignon blanc-t a Pántlika Pincészetnél.A honfoglalás után Karkász törzse vette tulajdonába a területet, majd 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspökre szállt. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését. A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. Század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton "fővárosa" lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6445 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 24. A borvidék a Balaton északkeleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonalmáditól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Fontosabb községei között említhetjük még Felsőörsöt, Lovast, Paloznakot, Tihanyt, Balatonszőlőst és Szentantalfát. A bortörvény úgynevezett bortermő helynek ismeri el még a Balaton Veszprém megyei partján a Balatonkenese, Balatonfőkajár és Balatonvilágos környéki szőlőket. A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősszel. Gyakran emlegetik a környéken, hogy a Balaton víztükréről visszaverődő fény segíti emelni a szőlő minőségét. Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triászmészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös. A borvidék legértékesebb szőlőfajtája az olaszrizling, melynek bora zöldes-sárga színű, rezeda illatú, ízében a fajtára jellemző keserűmandula utóíz dominál, többéves tárolást követően pedig szilvaillatú, másodlagos bukéval gazdagodik. A balatonfüredi olaszrizling általában lágyabb, simább, míg a csopaki olaszrizling savakban gazdagabb, élénkebb ital - amely mintegy másfél évszázada terjedt el, és kiemelkedő minőségével márkanévvé vált.

. Balatonmelléke borvidék. Ebbe a szegmensbe van belevonva Keszthely térsége és a hajdani Zalai borvidék is. Hűvösebb-esősebb pannon világ ez barna erdőtalajokkal és löszön termő illatos, jó savú, ásványos fehérekkel. Legkoncentráltabbak és legeredetibbek Bussay László doki tartalmas borai, főkképp Traminije, de vannak remek dolgozatai a Bezerics-Németh pincének is, főleg a chardonnay-k.1998. január 1.-től lett újra külön borvidék. A Pogány dűlő neve és az ott talált leletek alapján valószínűleg már időszámításunk kezdetén is foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel. Az első írásos emlék a Kőszeg grófok 1279-es osztálylevele, ahol már szőlőhegyeket említenek. A Királyvölgy szőlői a királyi tulajdonban levő kőszegi vár uradalmához tartoztak. A termelt bort a vár pincéiben tárolták. A hagyomány szerint 1532-ben Szolimán fővezérével, Ibrahimmal együtt a király-szőlők feletti térségről szemlélte katonái rohamát. A függetlenségi harcok idején a kóbor katonák gyakran letarolják a termést, kivágják a szőlőket és dézsmálják a pincék borait. A Rákóczi szabadságharc leverése után elkezdődött a német telepesek beözönlése. A város hamar talpra állt. Az 1746-ban a szőlőterület 800 katasztrális hold volt. A városi lakosság polgári jellege ellenére tekintélyes volt az őstermelők, szőlőművesek száma. A szőlők zöme a gazdag városi polgárok, jómódú kispolgárok tulajdonában voltak, bérmunkások dolgoztak rajta. A jobbágyok robottal, dézsmával adóztak a városnak. 1891-ben a filoxéra a szőlők nagy részét kipusztította. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6383 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 26. A borvidéknek két körzete van. A balatonmelléki körzet (18 település) részben a Zala-folyó kanyarulatában, részben a Keszthelyi-hegységhez tartozó Vindornyalaki-medencében terül el, valamint a Zalaapáti-hát lankáin húzódik. A Mura-vidéki körzet (8 település) Szlovéniával és Horvátországgal határos területeken, a Mura völgyében található. Éghajlata kiegyenlített különösebb szélsőségektől mentes. Hazánk legcsapadékosabb borvidéke (évi 7-800 mm csapadék). Az aszálykár ezen a vidéken szinte ismeretlen. A folyóvölgyekkel sűrűn behálózott, hullámos felszínű dombvidéket az egykori Pannon-beltenger homokos, agyagos üledékei építik fel. Erre vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, amelyen agyagbemosódásos, barna erdőtalajok vagy barna földek képződtek. Fő fajtája az Olaszrizling (50 %), amit területi aránya alapján a Rizlingszilváni, a Zöld Veltelini, a Chardonnay, és a Zalagyöngye követ. Az illatos bort adó fajták közül említésre méltó a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály az Irsai Olivér és a Tramini, a vörösbort adó fajták közül pedig a Kékfrankos, a Zweigelt és az Oportó. A borvidék borai illatosak, aromaanyagokban igen gazdagok, élénk savtartalmúak.

Boronapincék sora bizonyítja, hogy több mint 100 éves borászati hagyományokra tekintenek vissza a zalai dombok. A népi építészet e jellegzetes képviselőivel ma már csak ezen a vidéken találkozhatunk.A boronapincéket szálfákból ácsolták össze, kívül-belül agyaggal tapasztották. Ma már csak mutatóban áll közülük néhány, az elmúlás különös hangulatát árasztva. A terület 1998-as borvidékké válásával ismét remény van arra, hogy az itt található értékek, méltó kezekbe kerülve megőrződjenek.

. Bükkaljai borvidék. Miskolci borvidéknek is nevezhetnénk - anno híres volt a tokajihoz hasonló miskolci bor. Utóbb Bükkalja leginkább Eger beszállítójaként fungált, ma meseszép, barátságos kis tufapincéket rejtő borvilág ez a Bükk déli lejtőin, érdemes nagyokat túrázni benne. Jó adottságokkal rendelkező, kidolgozatlan táj - arcos, országosan ismert húzónév, zászlóshajó nélkül. A Bükkaljai borvidék Magyarország egyik legfiatalabb borvidéke. Egy 1313-ból való feljegyzésben tesznek először említést a szőlőről, mert a város egyik fő bevételi forrása volt. A középkorban igen fejlett pincehálózat alakult ki Miskolcon. A miskolci pincék olyan híresek voltak, hogy Európa több városából és több magyarországi borvidékről is - többek között Tokajról - szállítottak ide mustot, hogy azokat itt érleljék borrá, majd később külföldön értékesítsék. Mivel az itt termelt borok igen magas savtartalmúak, a XIX század elejétől pezsgő alapbort adó szőlőtermesztéssel kezdtek el foglalkozni, melyhez Olaszrizlinget és Furmintot használtak illetve használnak a mai napig. Bükkalját csak 1970-ben nyilvánították önálló borvidékké, a kezdetektől fontos szerepet játszott a hazai bortermelésben, s fejlődése a mai napig töretlen.

. Csongrádi borvidék. Őrült sok napfény veri a sík, homokos-löszös vidéket, mely nyilván kevesebb kedvező strukturális adottsággal rendelkezik, mint a hegyvidéki termőtájak; ez az Alföld egészére igaz. Ez a borokban is megjelenik: inkább az asztali borok világa ez. A legismertebb és igényesebb borász errefelé Somodi Sándor, chardonnay-je és cabernet franc-ja jó ivású, tiszta alföldi bor. A középkori Csongrád határában a Tisza ártéri gazdálkodásának, haszonvételének részeként szőlőtermelés volt, ami félvad, fákra futtatott szőlőt jelentett. A török időkben kezdték termeszteni a középkori görög "Skuteri" városból származó, albán eredetnek is mondott Kadarkát. A jó homokú talajban kedvező termőképességű és jó minőségű borszőlőket termesztenek. A Kadarka igazi "Hungaricum". A vörösborok között előkelő helyet foglal el. Szép bíborvörös a színe, bársonyos az illata. Könnyű bor, mely halételekhez, sültekhez igen kellemes ital. És alkalmas étkezés utáni borozgatáshoz is. Sajnos termesztése jelentősen visszaesett, így kevés van a piacon e kitűnő borból. A ma termesztett fajták főleg Kékfrankos, Cabernet Frank, Zweigelt. Kitűnő vörösborok mind, melyek megtalálhatók a legtöbb őstermelőnél éppúgy, mint a nagyobb szőlőtermelőknél.

. Egri borvidék. Eger egész ország, bonyolult tájképekkel, remek termálvizekkel, turisztikai potenciállal, mély kultúrával, és talán itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó tehetséges borászok száma. Ráadásul az itteniek néha képesek céhes jellegű közösségi összefogásokra, példát mutatva ezzel az ország egészének. Tokaj és Villány mellett ez a legkidolgozottabb borkulturtáj, az egyik legjobb hely Magyarországon, mely ma is dinamikus fejlődésben van. Adottságai nemzetközi mércével mérve is jelentősek, fehér csúcsborai ugyanolyan fontosak, mint vörösei, és hajdan jeles, majd lerontott küvéje, a Bikavér is kezd újra megtelni értékekkel. Bukolyi László, Csutorás Ferenc, Gál Lajos, Gál Tibor, Kaló Imre, Lőrincz György, Don Simon József, Thummerer Vilmos, Vincze Béla - egy igazságtalanul nem teljes lista, csak így kapásból. Régi, híres borvidékeink egyike Eger, mely már elég korán, a X századtól lakott volt. Eger az István kori államalapítás és egyházszervezés óta püspöki székhely. A várost övező szőlők nagy része az egri püspökök tulajdonában volt, de jelentős szőlőültetvényeik voltak a különféle szerzetesrendeknek is. A francia eredetű ciszterciták magukkal hozták a hazájukban híres szőlőfajtákat, s így rövid időn belül jelentős szőlő és bortermelés bontakozott ki a városban. Ekkortájt építették meg a középkor leghosszabb, 140 km hosszú pincerendszerét, melyet kizárólag bor tárolására használtak. A borvidékre a törökök elől menekülő rácok hozták az első vörösbort adó szőlőfajtát, a Kadarkát, mely sokáig a táj vezető szőlőfajtája volt. A XIX. századi filoxéra hatalmas pusztítást okozott, a szőlőültetvények 99%-a elpusztult. A vész elmúltával a fajtaválasztékot leszabályozták, sokáig csak néhány fajta telepítését engedélyezték. Új fajták jelentek meg, s a korábban "népszerű" Kadarka helyét a Kékfrankos vette át. A borvidék világviszonylatban is ismert, márkás bora az Egri Bikavér, mely Magyarország eredetvédett borai közül az első Cuvée bor, azaz több bor házasításával készül. A hegyközség 1997-ben megalkotta a "Bikavér kódex"-et. A Bikavérnél nagyon fontos, hogy legalább három, a hegyközség által kibocsátott listában szereplő borból kell állnia, mely kizárólag száraz lehet. A Bikavér készítéséhez Kékfrankost Kékoportót és Cabernet fajtákat használnak. Nevének eredetét nagyon sokféleképpen magyarázzák. A legelterjedtebb és legismertebb a "Bikavér sztori", mely ma már szinte legendának számít. A legenda szerint a kitartó és egyre hevesebb török támadások hatására a magyar végvári vitézek utolsó erőtartalékaikat is felélték és a várfalon egyre több török katona jelent meg, győzelmüket hirdető kiáltások közepette. Dobó István várparancsnok felmérve a veszélyt, megnyittatta a város alatt lévő pincéket, és a hordókból bort vitetett a hősies, de egyre kimerültebb katonáinak. A jófajta vörösbortól a daliás legények újult erővel verték vissza az ostromló törököket, akik látván a magyaros bajszokon, szakállakon lefolyó vörösbort, pánikszerű menekülésbe kezdtek. Mint később kiderült, a vallásuk által tiltott borról azt hitték, hogy bikából csapolt vér. Úgy vélték, hogy egy, a bikának vérét ivó magyar olyan misztikus erőre tesz szert, mellyel tíz török katonát is képes legyőzni."

. Etyek-Budai borvidék. A magyar Champagne-nak szokták nevezni lüke hasonlattal e pompás kis svábos fílingű borvidéket (Budapest Grinzingjét). Szintén nincs még kihasználva a főváros, a magyar borpiac első számú fogyasztójának közelsége, bár Rókusfalvy Pál jr. révén valami elkezdődött. Hűvös, meszes a táj, mely szép savakat generál, markáns, virágos-gyümölcsös fehérek fakadnak itten és jó pezsgő-alapborok. Mérvadó a töki Nyakas Pince és az Etyeki Kúria reduktív, európai színvonalú szortimentje, és remekek Kemendy László, valamint a György Villa borai. A terület csak 1990 óta rendelkezik borvidéki ranggal, szőlőtermesztésének évszázados hagyományai vannak. Európa-szerte ismert volt például a Buda-Sashegyi Kadarka, melyet Fekete Kadarkából készítettek. Hasonlóan sok más dunántúli borvidékhez, itt is sok sváb szőlőmunkás telepedett le, kihasználva a Duna nyújtotta szállítási lehetőségeket. A folyópartra épült pincészeteket ekkor még vörösbor töltötte meg, de főleg a filoxéra után, áttértek a fehérbort adó szőlők termesztésére.

Elsősorban pezsgő-alapbort adó vidék. A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban. Pezsgőüzeme világhírűvé tette a borvidéket. A jelenleg Hungarovin Rt. tulajdonában lévő korszerű ültetvényeknek és a rajtuk termett minőségi fajtáknak köszönhetően emelkedett Etyek-Buda borvidéki rangra.

Az Etyek-Budai borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Kiváló pezsgő-alapbort termelő vidék, melynek jelenlegi területe körülbelül 1900 hektár. A korábbi területekhez Pest megye nyugati, jó bortermelő helyeit is hozzá csatolták, így alakítva ki jelenlegi arculatát.

A borvidékre jellemző a kis hőingás és a sokféle domborzati elem következtében kialakult változatos mikroklíma. Az évi középhőmérséklet alacsony, fagykárral pedig, ha elvétve is, de számolni kell. Az éves csapadék mennyisége 550-600 mm, melynek eloszlása kedvező, és egyenletes. Jellemző a borvidékre az állandó légmozgás. Talaját a meszes alapkőzeten kialakult barna erdőtalajok adják.

. Hajós-Bajai borvidék. Az Alföld délnyugati csücske, szinte a szekszárdi löszös termőtájak Dunán inneni, kontinentális folytatása, szintén sváb alapozású vörösborkultúrával. A hajósi borok kicsit mások, testesebbek, mint az Alföld általában, a Brilliant Holding és Sümegiék borait érdemes kiemelni, és ajánlott egy túra a hajósi pincesoron. A Hajós-Bajai borvidék története a Kunsági és a Csongrádi borvidék történetével egyezik meg, korábban ugyanis e három borvidék együttesen alkotta az Alföldi borvidéket. A szőlőtermesztésre vonatkozó első írásos emlékek 1075-ből származnak. Nagyon sokáig csak fehérbort termesztettek a környéken, a XVI-XVII. századtól azonban a vörösborszőlő fajták termesztése került előtérbe. A XVIII. században német telepesek érkeztek a vidékre. Több neves borosgazda volt közöttük, akik kemény munkával pár éven belül rangot, elismerést és hírnevet szereztek a környéknek.A borvidék 1990-ben Hajós Vaskúti borvidék néven önállóvá vált. Nem lehet tudni, hogy miért, de 1998-ban a borvidék nevét Hajós Vaskútiról Hajós-Bajaira változtatták.

. Kunsági borvidék. Ez a legnagyobb területű borvidék, forró nyarakkal, fagyos telekkel. A táj szűkölködik a nagy borhoz szükséges ökológiai keretfeltételekben, ez a homoki borok hazája, néhány kiemelkedő szigettel, ilyen a Frittman testvérek borászata, lásd ezerjójukat, rozéjukat és kadarkájukat, valamint nívósak Szeremley Huba helvéciai borai. Az alföldi szőlőtermő táj és az ország legnagyobb kiterjedésű és szőlőterületű borvidéke. 68 hegyközségben 32.800 szőlő-és bortermelő hegyközségi tag mintegy 25.000 ha termő szőlőt művel, róla 200.000 t körüli szőlőt szüretel és ebből készít bort. A nagy kiterjedés, az egyes területek eltérő adottságai, fajtahasználata, borászati hagyományai és lehetőségei, piaci megjelenési törekvései miatt a borvidék 8 körzetre tagozódik. A körzetek átlagterülete megegyezik az ország borvidékeinek átlagos szőlőterületével. A borvidék jellemző talaja meszes homoktalaj, változó minőségű altalajjal, de jelentős területen található lösz, öntéstalaj és a gödöllői dombság déli nyúlványainak kötött talaja is. Klímájában kedvező, az országos átlagnál nagyobb napfényes óraszám, a könnyen felmelegedő talaj síkvidéki jelleg miatt mind a téli, mind a késő-tavaszi és kora őszi fagyoknak az átlagosnál jobban kitett. A filoxéravész idején a magyar szőlőkultúra átmentésének volt meghatározó bázisa a kiskunsági homok. Ekkor települt ide Kecskemétre Mathiász János méltán világhírű szőlőnemesítő is. Ma Kecskemét - Katonatelep és Miklóstelep a hazai szőlészeti és borászati kutatás fontos központja. A borvidéken 64 szőlőfajta található. Ebből 10 fajta adja az összes szőlőterület kétharmadát.

. Mátrai borvidék. Egy tengelyen fekszik az egrivel és a bükkaljaival, ami remek vulkanikus kőzetekre terülő erdőtalajokat, védett, déli kitettségű ültetvényeket és jelentős (bor)kulturális tradíciókat jelent. Nincs az a dinamizmus, mint Eger körül: sok kicsi pincészetet láthatni és néhány szinte kombinátos méretű integrátort. Legismertebb Szőke Mátyás Gyöngyöstarjánból (vigyázat, direkt itatja az embert!), ígéretes tehetség Németh Attila, és szépek a Ludányiak illatos, jó savú fehérborai, főleg muscat lunel-jük. Érdemes elmenni a farkasmályi pincesorra, ott is Bárdos Benjáminék pincéjébe, és jókat kirándulgatni a szőlőeladásból meggazdagodott, kulturált mátraalji falvakban. A Mátraaljai borvidék hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű, kötött talajú borvidéke. Szőlőtermesztésének története a keltákig vezethető vissza, akik igen fejlett civilizációt hoztak létre a környéken, s minden erejüket és tudásukat belefektetvén megalapozták Mátraalja szőlőtermesztésének történetét. István király uralkodása idején már összefüggő szőlőbirtokok voltak Mátra napfényes lankáin, az István által alapított egyházi szervezetek munkájának köszönhetően. A török megszállás szerencsére nem vetette vissza a termelést és nem okozott nagy károkat. A vidék borai olyan híresek lettek a gyöngyösi kereskedők révén, hogy a török megszállás alatt Habsburg II. Mátyás külön kiváltságlevélben biztosított vám és adómentességet a Bécsbe szállított gyöngyösi borok számára. A XIX. századi filoxéra vész már nem kímélte a szőlőket, nagy pusztítást okozott, de a helyiek akaratának köszönhetően Mátraalja rövid időn belül visszanyerte eredeti állapotát. A borvidék azóta is szépen fejlődik, s évről évre gyarapodik területe. A XX. század első felében a Károlyi uradalom Debrői Hárslevelűje világhírnévre tett szert, 2002-ben pedig a nagyrédei Szőlőkert Borászati Rt - t választották az "Év Pincészetévé".

. Mecsekaljai borvidék. Újabban Pécsi borvidék néven fut. Hajdan a pécsi bor - mint a miskolci vagy budai - nagy hírnévnek örvendett, de a város versus szőlőhegyek párharcban itt is az utóbbiak maradtak alul. Főleg illatos, lágy fehérekben bővelkednek a szubmediterrán völgyek (Eberhardt, Menczinger vagy Róth Ági jóvoltából), de itt tevékenykedik a telt, tanninos (csersavas)-barrikolt vörös küvék bolzanói születésű mestere, Andreas Ebner is. Mecsekalja hazánk legkisebb borvidékei közé tartozik. A borvidék szőlőkultúrája a keltákig nyúlik vissza. Pécs már ebben az időben fontos szerepet töltött be. Kereskedelmi útvonalai révén itt került feldolgozásra a Mecsek környéki borok jelentős része. A rómaiak virágzó szőlőkultúrát hoztak létre a környéken, amit a hunok, az avarok, majd a magyarok vittek tovább, s még a török megszállás idején sem hagyták abba a szőlőművelést. Elmondhatjuk, hogy kevés városban van a szőlőművelésnek, a borászatnak olyan hosszú, töretlen múltra visszatekintő és ma is elevenen élő tradíciója, mint Pécsett. A törökök kivonulása után honosodott meg a Kadarka, mely a táj uralkodó szőlőfajtája lett a XIX. század elejéig. Ekkor ugyanis német telepesek érkeztek a vidékre, akik magukkal hoztak Ausztriából egy eddig ismeretlen szőlőfajtát, a Cirfandlit, mely a Kadarkánál is fontosabbá vált. A mai napig kiemelt szerepet tölt be a borvidék életében.

. Móri borvidék. Ez a nagy múltú és kis jelenű, huzatos borvölgy sem használja ki a potenciálját, egy nagy neve van, Bozóky mester, aki férfias, markáns savszerkezetű ezerjókat és remek ezerjó aszúkat szűr, melyek teljesen mások, mint a tokajiak.

A Móri borvidék az Észak-Dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik. Viszonylag kis borvidék, melyhez mindössze hat település tartozik. Jelenlegi területe 1000 hektár. Ennek a történelmi borvidéknek a mikroklímájára, uralkodó szélirányára, meglehetősen rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok.

Éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 10 °C. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. A már Nagy odafigyelést kíván a növényvédelmi technológiák terén. Talaja többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj és oligocén homok.

Az Ezerjó Hazája-ként is ismert Móri borvidék nagy múlttal, évszázados hagyományokkal bír. Bizonyított tény, hogy a szőlőtermesztést a rómaiak alapozták meg, így a honfoglaláskor ide telepedő törzsek, itt már virágzó szőlőkultúrát találtak. A borvidék fontosságát bizonyítja, hogy 1080 körül I. László király az egri püspökségnek adományozta a települést, melyet 1327-ben Károly Róbert Csókakő várához csatolt.

Az 1960-as évekre, az ültetvények több mint 90%-át, a fejművelésű Ezerjó adta. Termesztése, illetve a szőlőtermesztés technológiája, az utóbbi negyven évben nagy változáson esett át. Ma már csak elvétve találkozhatunk a hagyományos gyalogszőlővel. Helyét, a széles soros, magasművelésű, huzalos támrendszeren termesztett, kevésbé rothadás- és fagyérzékeny fajták vették át. A jelenleg érvényben lévő, ajánlott fajtajegyzék a következő: Chardonnay, Ezerjó, Királyleányka, Leányka, Ottonel muskotály, Rajnairizling, Tramini. A Móri borvidéken termesztett borok jellegzetessége a magas alkoholtartalom, a tüzesség és a lassú öregedés. Bár a borok erősen savas jellegűek, a nagy test kiválóan kompenzálja ezt. Mór különálló borvidékké nyilvánítása fontos szerepet játszott abban, hogy a tájhoz mindvégig hűséges Ezerjó, továbbra is betölthesse az őt megillető helyet Magyarország szőlőtermesztésében és borászatában.

. Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék. Kis, erdős lösz-sziget ez a Bakony előterében, nagy, szétvert tradíciókkal. Az apátsági borászkodás kezd újjáéledni borbarát bankárok és egyházfiak gyümölcsöző összefogásából. Az apátság fehér küvéit vagy Vaszari László borait biztos érdemes útba ejteni, de a völgyekben mindenhol remek fehéreket préselnek a falusiak, és a vörösborok is kezdenek visszatérni e kedves pannon vidékre. A Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék a Pannonhalmi dombság észak észak-nyugat, dél, dél-kelet irányú vonulatának lejtőin terül el. Szent István király pannonhalmi alapító levele az első írásos emlék, ami utal a bortermelésre. A szelíd lankák, a pannonhalmi apátság impozáns, Győrben is látható épületegyüttese a Kisalföld peremének egyik különlegessége. A szőlőtermesztés elterjesztésében nagy szerepe volt az olasz és francia telepeseknek és a szerzetesrendeknek. A három vonulat mentén a községek részben a domboldalakon, részben a völgyek védelmében helyezkednek el. A térségben a telek enyhék, fagykárok ritkán fordulnak elő. A dombvonulatok kedvező fekvésű termőhelyein mérsékelten meleg és száraz és mérsékelten hűvös mikroklímatikus körzetek alakultak ki, amelyek a szőlőtermesztés számára igen kedvezőek. A csapadék eloszlása viszonylag jó, a csapadék nagyobbik fele a szőlő tenyészidejének első felében hullik le. A szőlőterületek döntő többsége agyagbemosódásos barna erdőtalajokon illetve barnaföldeken található. A domborzati és talajtani sajátosságok miatt eróziós károkkal is számolni kell.

. Somlói borvidék. Különlegesen szép és bensőséges tájképet mutat, s illatos, ásványos, mély, értőknek való borokat ad a Somló hegy bazaltszigete; innen fog kinőni hamarosan a legnagyobb magyar szárazborok egyike Tokaj és esetleg Badacsony mellett. Figyelni kell a mostanában berobbanó Kreinbacher pincészetre, Györgykovács Imre és Fekete Béla kézműves borcsodáira és Tornaiék palackjaira. Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették. A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt. I. István király 1010 körül megalapította Tornán a benedekrendi apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi. 1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő szőlőtelepeseket és szőlővesszőt. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak. Ezért gyakran cseréltek gazdát. A XV. században a vár tulajdonosváltásai alig követhetők nyomon. A XVI. században olyan nagy becse volt az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőknek, hogy 1511-ből származó hegytörvény kimondta, miszerint vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el. A várat 3 évi török megszállás után visszafoglalják (1566), s ezután tipikus végvár szerepét tölti be. Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a "nászéjszakák borának" is titulálják. A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült. Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.

. Soproni borvidék. Sopron hűs szellői, palás, változatos talaja főleg vörösöket terem, a soproni borászok az idén áttörésszerű sikereket értek el Bordeaux-ban egyre szebb boraikkal. Jandl kékfrankosai, Luka Enikő bámulatos pinot noirja, a Lővér pince és a Taschner Vin borai jó szívvel ajánlhatóak, s kiváló minőségek kerülnek ki a Weninger pincészetből is, lásd például kékfrankosaikat vagy syrah-jukat. Régi, több évszázados borvidékünk a Soproni. Hasonlóképpen a Balaton közeli borvidékekhez, ide is szívesen települtek emberek már jóval az idoszámításunk elott. Sopron városát még a kelták alapították, akik már foglalkoztak szolotermesztéssel. A rómaiak idején fontos kereskedovárossá notte ki magát. Az idok során számos rendelettel kedvezményezték az itt termelt, majd exportált bort. Kedvezo fekvésének köszönhetoen a XV. és a XVIII. század között az európai borkereskedelem központjává vált.

Az Észak-Dunántúli szolotermelo tájba tartozik hazánk legcsapadékosabb borvidéke. Az Alpok lábánál elterülo Soproni borvidéknek két körzete van: a Soproni és a Koszegi. Jelenlegi összterületük megközelíti az 1900 hektárt.

Klímájára kedvezo hatást gyakorol a Ferto-tó, mely nagy vízfelületének köszönhetoen egyenletessé, kiegyenlítetté teszi a környék éghajlatát. A tél itt enyhébb, a nyár viszont huvösebb a magyarországi átlaghoz képest. Ennek az enyhe télnek köszönhetoen a szoloket még takarás nélkül is elkerülik a komolyabb fagyok. Az évi napfénytartam mindössze 1900 óra, mely a sok csapadékkal (650-700 mm) egyetemben hozzájárul a táj kiváló minoségu, egyedi ízvilágú, savban gazdag borainak létrejöttéhez.

. Szekszárdi borvidék. Ismét rendkívüli adottságok: bonyolult löszlabirintusok, délies hőösszegek, mély sváb borkulturális tradíció. Telt, mély, mégis könnyed és gyümölcsös vörösök teremnek errefelé, ajánlottak Vesztergombi Ferenc, a Takler-család, Heimann mester és a Liszt pincészet borai, vagy az újjáéledő, bordóisabb stílt követő Szent Gaál pincészet és az ifjú talentum Sebestyén Csaba taninngazdag dolgozatai. Az egyik legrégibb és leghíresebb borvidékünk, szőlőművelésének története a keltákig vezethető vissza. Akkoriban Alisca település állt Szekszárd helyén, s e település maradványai között találtak egy márvány szarkofágot. Ez az emlék utal a szőlőtermesztés korai kezdetére. A rómaiak idején, majd a honfoglaláskor már kiemelt jelentőséggel bírt a borvidék. Vörösbort adó szőlőfajtáit, melyek világszerte ismertté tették a borvidéket, a törökök elől menekülő rácok hozták erre a területre. A törökök kivonulása után német szőlőművelők virágoztatták fel a környéket.

A virágzás azonban nem tartott sokáig, hiszen a filoxéra ide is elért. A vész elmúltával rövid időn belül újra fellendült a szőlőtermesztés, leginkább a francia fajták betelepítésének köszönhetően.

A borvidék az 1960-as évektől jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban Kadarkát termesztettek túlnyomó többségben, addig mára már leginkább Kékoportó, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc, Merlot és Zweigelt fajtákat találunk, vagyis a térség fő profilja a vörösbort adó szőlőfajták termesztése lett.

A borvidék Tolna megye déli részén Baranya megyéig húzódik két nagy tájegységet, a Dunántúli dombságot és az Alföld határait érintve. A borvidék legfontosabb bortermő területei Őcsény, Sióagárd, Zomba, Decs és Szekszárd. A borvidék területe: 2000 ha A szőlőültetvények nagy részét 200 méter tengerszint feletti magasságú, löszön kialakult barna erdőtalajjal borított domboldalakra telepítették. Mivel a heves esőzések igen gyakoriak ezen a területen, sok helyen találhatunk teraszosított ültetvényeket, megakadályozva ezzel a víz átfolyását a domboldalakon.

. Tokaj-hegyaljai borvidék. Tokajt a végtelenül változatos vulkánikus talajok, a félévezredes aszús tradíció és a tehetség tette-teszi nagygyá szűk fél évszázad kihagyással, midőn a kombinátos mennyiségi paradigma hígította a bort. Illat- és zamatgazdag, szép savakkal ékes, rendkívül koncentrált, titokzatos és harmonikus a jó tokaji bor, melyet a világon másutt föl nem lelhető magasságokba tudnak emelni olyan alkotók műhelyek, mint Szepsy István, a Disznókő vagy az Oremus. Számtalan jelentős kisebb-nagyobb pincészet érdemel figyelmet, így például a Füleky borai, Árvay János több tétele, a Degenfeld, a Hétszőlő, Demeter Zoltán, Puklus János, Áts Károly vagy Gergely Vince. A Tokaj - Hegyaljai borvidék Magyarország legnevezetesebb és leghíresebb borvidéke. A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza. A honfoglalás idején az ide érkező magyarok, majd a XI. század közepén betelepülő francia telepesek nagy szerepet játszottak a vidék fejlődésében. A XIII. században a tatárjárás után IV. Béla olasz telepeseket hívott hegyaljára, akik több új szőlőfajtát hoztak hazánkba, többek között a furmintot, mely a mai napig a borvidék leghíresebb szőlőfajtája. A XVI. Században azonban jelentős fordulat következett be. 1650-ben Sepsi Laczkó Máté protestáns lelkész, Lórántfy Zsuzsanna udvari papja a Tokajt fenyegető harci események miatt novemberre halasztotta a szüretet, melynek következtében a szőlőkben nemes rothadás lépett fel, a szőlőszemek összeaszalódtak, megtöppedtek. Így alakult ki az aszú. Tokaj fejlődéséhez és hagyományaihoz az ekkor tájt dúló harcok is hozzájárultak. A katonák rengeteg bort igényeltek, ezért a szőlősgazdák nem tarthatták kényelmes pincéikben boraikat, rejtegetniük kellett előlük. Ekkor alakultak ki azok a hegyoldalba vájt, rejtek szerű pincék, úgynevezett" kőjukak", melyek nemcsak a bor elrejtésére, hanem tárolására is igen megfeleltek. Ezek a kőjukak - melyek a mai napig megtekinthetők - olyan alacsonyak, hogy csak meghajolva lehetett bejutni a hordócskákhoz. Innen terjedt el az a mondás, miszerint "a tokaji bor előtt meg kell hajolni". A kis pincékben csak kis hordók fértek be. Így alakult ki a 136 literes gönczi hordó, mely nevét1703-ban II. Rákóczi Ferenc aszúval ajándékozta meg XIV. Lajos francia királyt - ismertebb nevén a napkirályt -, aki a következő szavakkal fejezte ki csodálatát a hegyaljai borok iránt: "Vinium regum, rex vinorum", "A királyok bora, a borok királya". Így indult el a tokaji bor hódító útjára egész európában, és vált Nagy Péter, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, és Schubert kedvelt italává. Időközben felfedezték az aszú gyógyító, regeneráló hatását is, így "Vinium tokajense passum" néven felkerült a gyógyszertárak polcára is. A XVIII. században Mária Terézia külön vámjai jelentősen visszavetették a magyar borok versenyképességét külföldön, kivéve a Tokaj - Hegyaljai borokét - a térség bortermelőinek adókedvezményeket nyújtott -mivel a királynő felettébb szerette az aszú borokat. A XIX. században filoxéra pusztított, melynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket. Azóta is töretlen a fejlődés és minőség.

A Tokaj - Hegyaljai szőlőültetvények az abaújszántói Sátor-hegy, a tokaji Kopasz-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy által behatárolt területen található. A borvidék főbb bortermelő települései: Tarcal, Tállya, Rátka, Mád, Bodrogolaszi, Bodrogkeresztúr, Tolcsva, Sárospatak és Tokaj.

A borvidék területe: 5600 ha.

Talaja változatos. Vulkáni alapkőzeten és tufán kialakult, lösszel humusszal keveredett, kötött talaj borítja a felszínt. A talaj jó hőelnyelő képességének fontos szerepe van a tokaji bor jellegének kialakulásában. A meleg talaj adja ugyanis a bor tüzét és zamatát. Napfényben gazdag terület. Hazánkban itt a legoptimálisabb a napfénytartalom eloszlása, amely elősegíti a szőlőszemek magas cukortartalmának kialakulását. A nyár meleg, a tél igen hideg, gyakran orkánszerű északi szelekkel is számolni kell. A hűvös őszi reggelek hozzájárulnak a szőlőszemek héjának elvékonyodásához, a meleg napfényes nappalok pedig elősegítik a szemek töppedését. Az aszúszodást az őszi esőzések is elősegítik, melyek megindítják a szőlő nemesrothadását. A három meghonosodott, a tokaji szőlősgazdák által "nagy bor"-nak nevezett, az aszúsodásra kiválóan alkalmas fajta, a furmint, a hárslevelű, és a sárga muskotály, amelyek közül az első kettő teszi ki a hegyaljai szőlő 99%-át. Vörösbort adó szőlőfajtákat nem termesztenek a borvidéken.

A Tokaji Aszú, a Szamorodni és a Tokaji Aszúeszencia.

A Tokaji Aszú esetében a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész a cladosporium cellare tevékenysége révén alakult ki az aszúbor sajátos, a friss kenyérre emlékeztető íze, illata, zamata, sötétaranysárga színe és viszonylag magas, általában 14 térfogatszázalék körüli alkoholtartalom.

A Szamorodni aranysárga színű, tükrös tisztaságú, harmonikus ízű és zamatú
legalább 13 térfogatszázalék alkoholtartamú borfajta.

Az Aszúeszencia olyan aszú bor, amelyben a kimagaslóan jó tulajdonságok együttesen megtalálhatók. Minőségi értékét a puttony számmal már nem lehet kifejezésre juttatni, így annak feltüntetése nélkül kerül forgalomba.

. Tolnai borvidék. Fehér bortáj átütő karakter nélkül; a jó kis meleges löszön és barna erdőtalajokon korrekt borokat készít a Danubiana (Gróf Károlyi-borok) és újabban jó ivásúak a Bátaapáti Kastélyborok is, például a tramini vagy a kékfrankos. A Tolnai borvidék területét 1997-ben jelölték ki a Szekszárdi borvidék korábbi Völgységi körzeteiből, kiegészítve a Tolnai dombság és a Mezőföld néhány további jó bortermő helyével. A két borvidék története tehát nagyon hasonló. A szőlőművelést a rómaiak kezdték el ezen a területen. Nagyon sokáig a fehérbort adó szőlőfajták uralták a tájat. A török hódoltság idején a törökök elöl menekülő rácok hónosították meg a Kadarkát, mely hosszú időn át a térség legfőbb vörösborszőlő fajtája volt. A törökök kiűzése után német telepesek érkeztek a borvidékre, akiknek a keze alatt ismét fellendült a térség szőlő és bortermelése. A borvidéket 1998-ban önálló borvidéki rangra emelték.

. Villányi borvidék. Szenzációs és a legjobban kikalapált szubmediterrán bortáj ez, a koncentrált, nagy vörösök hazája. A szinte balkáni forróságot árasztó mészkősziklák dűlőin nemzetközi színvonalú, sokszor a telt bordói stíl jegyeit mutató borokat komponál Tiffán Ede és Zsolt, Bock József, Gere Attila vagy Malatinszky Csaba. Fontos a nagyszerű Vylyan, továbbá a bank és bor, pénztőke és szőlőtőke sikerült nászának újabb szép példáját felmutató Csányi pincészet. Ha hatalmas kakaspörköltre vágyunk rengeteg borral és súlyos hejehujázással, Wunderlich Lojzi pincéje ajánlható.

A Villány - Siklósi borvidék Magyarország elsőrendű vörösbortermő vidéke. Feltehetőleg a rómaiak foglalkoztak először szőlőtermesztéssel a környéken. Ezt bizonyítják azok az ásatások, melyet Nagyharsánynál végeztek: egy római ház és gazdaság maradványaira bukkantak, melynek egykori gazdája oltárt állíttatott házi szentélyében a bor istenének, s a felirat szerint kb. 40 hektárnyi földön telepített szőlőt fiának, Venatusnak. Külön érdekesség, hogy egy szarkofágban még bort is találtak: Egy hálófonatos üveg őrzi a magyar borok legrégibb elődjének maradványait. A rómaiak után a magyarok folytatták a szőlőművelést. A hagyomány szerint ehhez a vidékhez köthető a magyar borászat kezdete. A török megszállás hosszú ideje alatt a délvidéki falvak nagy része elnéptelenedett, csak Siklós várának környéke menekült meg a pusztítástól. A törökök kiűzése után szláv telepesek érkeztek a környékre, akik magukkal hozták az első vörösborszőlő fajtát, a Kadarkát, mely a balkán félszigetről származik. A XVIII. század elejei kadarkatelepítés után rövid idő elteltével az ország valamennyi borvidékén ismert lett a Kadarka, ahol vörösbort termeltek. XVIII. század végén német telepesek érkeztek a borvidékre. Ők hónosították meg a Kékoportó fajtát, amit Ausztriából hoztak magukkal. A filoxéra vész után újabb szőlőtelepítésekbe kezdtek. Ekkor derült ki, hogy a talaj és klímaviszonyok a Kékfrankos számára is kiválóan alkalmasak, s így azóta már ezt a szőlőfajtát is egyre nagyobb területen termesztik. Bár a borvidék elsősorban vörösbortermő vidék, jelentős tradíciója van a fehérboroknak is.

A borvidék két körzetre tagolódik. Villányban vörösborszőlő fajtákat, Siklóson pedig fehérborszőlő fajtákat termesztenek. A borvidék legfontosabb bortermő területei Villány, Villánykövesd, Kisharsány, Nagyharsány és Siklós. A borvidék területe: 1600 ha Talaja változatos. A borvidék legnagyobb részén vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz borítja a felszínt. Klímája mediterrán jellegű. A nyár forró és száraz, a tél nem túl hideg. A jégesők elég gyakoriak, melyek elég komoly károkat tudnak okozni a szőlőkben. Vörösborszőlő fajták közül: a Kékfrankos, a Merlot, a Bíbor kadarka, a Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon, a Kadarka, a Kékoportó és a Zweigelt. Fehérborszőlő fajták közül: az Olaszrizling, az Ottonel muskotály, a Furmint, a Hárslevelű, a Rajnairizling és a Chardonnay. Villányi Nagyburgundi, Villányi Cabernet, Villányi Kékfrankos, Villányi Kadarka, Villányi Hárslevelű, Siklósi Olaszrizling, Siklósi Chardonnay.

A Villányi vörösborok általában nehezek, testesek, magas alkoholtartalom és különösen magas tannintartalom jellemzi őket, jellegzetes, intenzív bukléjuk miatt könnyen felismerhetők.

 

Néhány szőlőfajta, melyekről érdemes szót ejtenünk...

Irsai Olivér

Irsai Olivér - Hungarikum

Származása: Magyarország
Tőkéje: középerős, hosszú, elfekvő vesszőket nevel
Fürtje: középnagy, vállas, laza
Érése: szeptember első fele
Bora: intenzíven muskotályos, lágy, gyorsan vénülő
Elterjedése: Pannonhalma-Sokoróaljai, Balatonboglári, Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi borvidék

Rizlingszilváni

Rizlingszilváni - (Müller Thurgau)

Származása: Németország
Tőkéje: erős növekedésű, kevés számú, félmereven álló vesszőt nevel
Fürtje: középnagy, vállas, tömött
Érése: szeptember közepe
Bora: fajtajelleges, mustjából többnyire reduktív típusú, gyorsan fejlődő bort készítenek
Elterjedése: Mátraaljai, Ászár-Neszmélyi,
Balatonfüred-Csopaki, Balatonmelléke borvidék

Ottonel muskotály

Ottonel Muskotály

Származása: Franciaország
Tőkéje: gyenge növekedésű, elterülő, vékony vesszőzetű
Fürtje: középnagy, hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött
Érése: szeptember közepe
Bora: finom illatú és zamatú, lágy, finom savú bor. Kitűnő házasítási alapanyag
Elterjedése: Mátraaljai, Egri, Balatonboglári borvidék

Leányka

Leányka

Származása: Erdély
Tőkéje: erőteljes fejlődésű. Nagy számú vastag, világosbarna vesszőt nevel
Fürtje: kicsi, vállas, tömött
Érése: szeptember közepe
Bora: fajtajelleges illatú és zamatú, alkoholban gazdag, tüzes, lágy
Elterjedése: Egri, Bükkaljai, Móri borvidék

Szürkebarát

Szürkebarát

Származása: Franciaország
Tőkéje: középerős, vesszői vékonyak, lilásszürkék, hamvasak
Fürtje: kicsi, hengeres, nagyon tömött
Érése: szeptember második fele
Bora: harmonikus, testes, íz-, zamat- és extraktgazdag, finom savú
Elterjedése: Badacsonyi, Mátraalji, Balatonfelvidéki  borvidék

Tramini

Tramini

Származása: bár nevét a dél-tiroli Traminról kapta, egyes kutatások szerint francia eredetű, mások Észak Görögországból származtatják
Tőkéje: középerős növekedésű, sűrű vesszőzetű
Fürtje: kicsi, szabálytalan alakú, tömött vagy közepesen tömött
Érése: szeptember második fele
Bora: fajtajelleges, kellemes illatú, fűszeres zamatú, lágy, finom bor
Elterjedése: Pannonhalma-Sokoróaljai, Mátraaljai, Egri, Móri borvidék

Cserszegi fűszeres

Cserszegi fűszeres - Hungarikum  

Származása: Magyarország
Tőkéje: középerős növekedésű, kevés számú, hosszú ízközű vesszőt nevel
Fürtje: középnagy, vállas, kúpos, középtömött. Korai érésű fajtahibrid
Érése: szeptember vége
Bora: illatos, sajátosan fűszeres zamatú, élénk savtartalmú
Elterjedése: Csongrádi, Hajós-Bajai, Kunsági,
Etyek-Budai, Balatonfelvidéki, Balatonmelléke borvidék

Chardonnay

Chardonnay

Származása: Franciaország
Tőkéje: nagyszámú, hengeres, barnássárga vesszőt nevel
Fürtje: kicsi, hengeres vagy vállas, középtömött
Érése: szeptember második fele
Bora: fajtajelleges, finom zamatú, kemény karakterű, élénk, elegáns bor
Elterjedése: Etyek-Budai, Mátraaljai, Mecsekaljai, Tolnai, Balatonboglári, Ászár-Neszmélyi borvidék

Ezerjó

Ezerjó - Hungarikum

Származása: Magyarország
Tőkéje: erős növekedésű, kevés számú vesszőt nevel
Fürtje: középnagy, vállas, tömött középérésű
Érése: szeptember második fele
Bora: alkoholban gazdag, kemény, kissé fanyarkás ízű
Elterjedése: Móri, Kunsági, Ászár-Neszmélyi borvidék

Királyleányka

Királyleányka - Hungarikum

Származása: Erdély
Tőkéje: erős növekedésű, sűrű vesszőzetű
Fürtje: közepes vagy kicsi, vállas, tömött
Érése: szeptember vége
Bora: diszkréten muskotályos illatú, finom, harmonikus, testes
Elterjedése: Balatonboglári, Mecsekaljai, Ászár-Neszmélyi, Pannonhalma-Sokoróaljai, borvidék

Rajnai rizling

Rajnai rizling

Származása: Rajna melléke
Tőkéje: erős növekedésű, közepes számú, mereven felálló, hengeres vesszőt nevel
Fürtje: kicsi, hengeres vagy kissé kúpos, gyakran szabálytalan alakú, tömött
Érése: szeptember vége
Bora: finom illatú és zamatú. Általában kemény, savai azonban finomak, nagy extrakttartalmú
Elterjedése: Csongrádi, Tolnai, Etyek-Budai, Hajós-Bajai borvidék

Olaszrizling

Olaszrizling

Származása: nem tisztázott, Olasz- vagy Franciaország
Tőkéje: középerős vagy gyenge, sűrű, vékony vesszőzetű Fürtje: kicsi, hengeres, tömött, gyakran mellékfürtöt visel
Érése: október első fele
Bora: keserű mandulára emlékeztető ízű, többnyire lágy, fajtajelleges. Túlérett szőlőjéből különleges minőségű borokat készítenek
Elterjedése: nagyon elterjedt, szinte minden borvidéken megtalálható

Kéknyelű

Kéknyelű - Hungarikum

Származása: nem ismert, valószínűleg Magyarország
Tőkéje: középerős, görbe, lapított vesszőzetű
Fürtje: középnagy, kissé vállas, laza
Érése: október első fele
Bora: finom illatú és zamatú, egyes években különleges minőségű
Elterjedése: Badacsonyi borvidék

Hárslevelű

Hárslevelű - Hungarikum

Származása: valószínűleg magyar
Tőkéje: nagyon erős fejlődésű, ritka, merev, felálló vesszőzetű
Fürtje: nagy, elérheti a 40 cm-es hosszúságot is. Hengeres; laza a vége, olykor villásan elágazik
Érése: október első fele
Bora: fajtajelleges, finom, hársméz illatú és zamatú, testes. Több éves érlelés során kiváló minőségű. Önállóan a debrői hárslevelű, a furminttal együtt a tokaji borkülönlegességek alapját adja.
Elterjedése: Tokaj-hegyaljai, Mátraaljai és Egri borvidék

Furmint

Furmint - Hungarikum

Származása: nem tisztázott
Tőkéje: kifejezetten erős növekedésű, kevés, hosszú, vastag vesszőt nevel
Fürtje: középnagy, laza, hengeres
Érése: október közepe
Bora: illatos, tüzes, savas, kissé fanyarkás ízű. Jó évjáratokban aszúsodik
Elterjedése: Tokaj-hegyaljai, Somlói, Bükkaljai borvidék

Juhfark

Juhfark - Hungarikum

Származása: Ausztria vagy Magyarország
Tőkéje: középerős növekedésű, lapított, világosbarna vesszők jellemzik
Fürtje: középnagy, hengeres, tömött
Érése: október közepe
Bora: különleges összetételű savakkal, finom illatokkal rendelkezik
Elterjedése: Somlói, Balatonfüred-Csopaki borvidék

Kövidinka

Kövidinka - Hungarikum

Származása: Magyarország
Tőkéje: erőteljes növekedésű, ritka szürkésbarna vesszőzetű
Fürtje: középnagy vagy kicsi, vállas, tömött
Érése: október közepe
Bora: könnyű, lágy, asztali minőségű
Elterjedése: Kunsági, Csongrádi borvidék

Blauer Portugieser (Kékoportó)

Blauer Portugieser (Kékoportó)

Származása: portugál, egyes szakemberek szerint osztrák
Tőkéje: közepes fejlődésű, kissé elterülő vesszőket nevel
Fürtje: középnagy, vállas, közepesen tömött
Érése: szeptember első fele
Bora: fajtajelleges, szép színű, finom csersavtartalmú
Elterjedése: Villányi, Egri, Szekszárdi borvidék

Zweigelt

Zweigelt

Származása: Ausztria
Tőkéje: közepes növekedésű, ritka vesszőzetű
Fürtje: középnagy vagy nagy, vállas, nagyon tömött
Érése: szeptember második fele
Bora: jó minőségű, csersavban gazdag, harmonikus
Elterjedése: Egri, Mátraaljai, Szekszárdi, Csongrádi borvidék

Kékfrankos

Kékfrankos

Származása: nem tisztázott
Tőkéje: kifejezetten erős növekedésű, kisszámú felálló vesszővel
Fürtje: középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött
Érése: szeptember vége
Bora: finom cserzőanyag-tartalmú, kissé savas ízhatású.
Az Egri Bikavér legfontosabb összetevője
Elterjedése: Szekszárdi, Villányi, Soproni, Egri, Mátraaljai borvidék (de az ország egész területén megtalálható, ahol kékszőlőt termelnek)

Merlot

Merlot

Származása: Franciaország
Tőkéje: középerős, mereven álló vesszőzetű
Fürtje: kicsi, vállas, laza
Érése: szeptember vége
Bora: általában mélyvörös színű, telt, bársonyos ízű. Jellegzetes aromájú, száraz, minőségi bor
Elterjedése: Egri, Szekszárdi, Balatonboglári, Villányi borvidék

Cabernet sauvignon

Cabernet Sauvignon

Származása: Franciaország
Tőkéje: gyenge növekedésű, mereven álló vesszőzetű
Fürtje: kicsi, vállas, közepesen tömött vagy laza
Érése: október eleje
Bora: különleges minőségű, kifejezetten fajtajelleges, bársonyos, cserzőanyagban gazdag
Elterjedése: Villányi, Szekszárdi, Egri, Balatonboglári, Hajós-Bajai borvidék

Kadarka

Kadarka - Hungarikum

Származása: Kis-Ázsia
Tőkéje: erős növekedésű, vesszői vastagok
Fürtje: középnagy, bőven termő, könnyen rothadó
Érése: október első fele
Bora: kitűnő, fűszeres és jellegzetes zamatú
Elterjedése: Kunsági, Csongrádi, Szekszárdi borvidék

 

A bor készítésének néhány fontos szabálya

Szüret
A szőlőtermesztés utolsó, a borkészítés első lépcsője a szüret. Idejét jól kell megválasztani, mivel a bogyók érésekor a cukortartalmuk egyre növekszik, viszont a bennük levő értékes savak lebomlanak. A megfelelő időpont akkor érkezett el, mikor a cukor és a sav harmonikus egyensúlya létrejön.
A szüret a bor születésének kezdete. Fontos, hogyan végzik. A kézi szüretelés az optimális.
A szőlőszemekből nyert must cukorfoka mutatja meg a szőlő érettségi fokát. Ez általában 16-23 fok közé esik, s az ebből készített bor 10-13% alkoholtartalmú lesz.

Szüret után

Fehérbor készítése
A fehérbor-szőlőt megmérik, minőség és fajta szerint osztályozzák. Első műveletként eltávolítják egymástól a bogyót és a kocsányt, majd ezt követi a zúzás, mely a bogyók héját repeszti fel. A magától kicsorgó must a legjobb minőségű. A maradékot is kipréselik, s ezt általában külön kezelik, mivel értéke az előbbitől gyengébb, íze fanyarabb. A mai prések - főleg a minőségi borászatban - kisebb nyomásúak a régieknél. A mustot a cefrétől mielőbb különválasztják, a mustot erjesztő edényekbe (hordókba) töltik. A fehérborok közül (max. néhány óráig) héjon áztatják azokat a fajtákat, melyek héja íz- vagy illatanyagokat tartalmaz (pl. muskotály, tramini).

Vörösbor készítése
A jó minőségű szőlő húsa nem tartalmaz színanyagot, csak a bogyó héja. Emiatt a vörösbor készítésénél a kocsánytól való elválasztást és a zúzást - nyitott kádakban (ún. káci) történő - héjon erjesztés követi. Ez általában 1 hétig tart, mely idő alatt a rendszeresen ismétlődő keverés* közben kerül a héjból a borba a színanyag és a cserzőanyag (tannin). A keverésre azért van szükség, hogy a kellő színanyag, aroma, cserzőanyag kioldódjon a bogyók különböző részéből. Vannak zárt erjesztőkádak is - az utóbbi években ezek terjedtek el - ezekben a gyümölcsös ízű vörösborokat készítik. A fehérborral ellentétben csak az erjedés befejezte után töltik a bort a hordóba.

Rozébor készítése
Ha a rozébort magas színanyag-tartalmú szőlőből készítik, már préseléskor elegendő színanyag kerül a mustba. Ha nem, akkor 1-2 napi héjon való áztatásra vagy erjesztésre van szükség. Az áztatást szén-dioxid atmoszférában érdemes folytatni, így megőrizhetőek a fajtára jellemző illat- és ízanyagok.