Néhány mondat magunkról...

1998-ban a lakóhelyünk közvetlen szomszédságában megüresedő parasztház és egy balatonedericsi borász ismerősünk adta az ötletet, hogy ezt a makói stílusú vert falú parasztházat felújítva egy termelői borkimérésnek adjunk életet. Apám arra tanított, hogy mindig olyan vállalkozást nyissak, amilyen még nincsen. Ha olyan lesz a tiéd is, mint a többié, nem lesz értelme hozzád menni. 1998 nyarán a házat saját kezűleg felújítottuk, kisteherautót, hordókat vásároltunk, kármentős pultot csináltattunk, a háznál talált régi bútorokkal berendeztük a házat és 1999 január 5-én kinyitotta kapuit Makó első termelői borkimérése. Az ország számos pontján, csakis és kizárólag minőségi termelőket felkeresve, az ötletadó balatonedericsi borászt is természetesen beleértve, személyesen szállítjuk mind a mai napig hordóban a borokat. A kereslet tavaszi és nyári élénkülése arra késztetett bennünket, hogy a kereskedelmi egységből vendéglátó egységgé való avanzsálást válasszuk. A vendégek számára mosdót, téglával kirakott kerthelyiséget építettünk, asztalos által készített egységes asztalokat és padokat vásároltunk. Vendégeink visszajelzései alapján jó úton haladtunk, hiszen a nyári kerthelyiség télre használhatatlanná vált, és az egyetlen 30 fős kisterem kicsinek bizonyult. Ezért 2000-ben megvásároltuk a szomszédos parasztházat is, és a két házat összekötő tetővel valamint az így létrejött tér szigetelésével a vendégbefogadó képességünk immáron 80 főre növekedett. A VFC és a TFC pályázatai segítségével 2001 őszétől 2002 nyaráig tartó építkezésbe fogtunk, melynek következtében egy melegkonyhás vendéglőt tudtunk kialakítani, egy 50 férőhelyes nagyteremmel és egy 40 férőhelyes kerthelyiséggel. Kemencét építettünk, ahol a térség számára igen kedvelt ételeket népszerűsítettünk. Óriási lépés volt számunkra, hogy 2002 óta a napi menüztetés rendszerébe léptünk. Ekkor látszódott meg igazán, hogy mennyire képes forogni az áru, mekkora az a sebesség, melyre be kell állítani a vállalkozást. Beruházást beruházás követett, hiszen a gyorsabb és a korszerűbb kiszolgálás érdekében számos olyan fejlesztéseket kellett elvégeznünk, melyre csak menet közben jöttünk rá. A két egymás mellett lévő makói stílusú egységes arculatot és megjelenést kapott, ahol egyre gyűltek a régi szerszámok, fényképek, kézműves eszközök, és nemcsak a szőlészettel, borászattal kapcsolatban. Vendégeink, a "tudjuk, hogy itt jó helyen lesz" felkiáltással bízták ránk padláson, udvaron talált régi tárgyaikat. Vendéglőnk hangulata egészen egyedivé, utánozhatatlanná vált.

  A további fejlődés érdekében az ebéd házhozszállítás szolgáltatását is bevezettük. Újabb kisteherautót vásároltunk, így egy újabb lábat növesztve stabilabbnak mondható vállalkozásunk még gyorsabban növekedett. 2005-ben mobilkemencét, sátrat, további olaj- és flekkensütőt vásárolva térségi rendezvények egyik vendéglőseivé váltunk, részt vettünk kitelepüléseken, természetesen a bor árusításával együtt. Egyre nagyobb rendezvényeket vállaltunk, vendégeink egyre többször tértek vissza hozzánk. A 2006-os év számunkra egy újabb kiugrási lehetőséget jelentett és jelent. Az eddig meglévő kisebb teherautónkat egy újra cseréltük ki és mellé egy másik újat vásároltunk szintén az ebédszállítás céljából. A Csongrád Megyei Munkaügyi Központ által kiírt pályázaton részt vettünk, melynek következtében 1 új álláshelyet tudtunk létrehozni. Folyamatban van egy másik ugyanilyen pályázat elbírálása, amelynek elnyerése esetében modernebb konyhai berendezéseket tudunk vásárolni, konyhánk nagyobb kapacitású lesz. Az eddigi 150 adag helyett 250-300 adag ételt kívánunk nap, mint nap elkészíteni. Az egyre növekvő vásárlói igények, az egyre élesedő piaci konkurenciaharc késztett arra, hogy a több évtizedes múlttal rendelkező cégekkel felvegyük a versenyt. Ma már 5 embernek adunk munkát és megélhetést, és ezt a számot tovább kell bővítenünk, hiszen céljaink elérése, jövőképünk megvalósítása további munkaerőt igényel. A piaci helyzetnek megfelelően a kezdetben napi 1 leves 2 féle főfogást felváltotta a kímélő és gazdag leves, a kímélő és a gazdag főfogás, illetve a fitness fogás, továbbá 8 féle frissensült.

  Idén első alkalommal rendeztük meg a Csanádi Húsosfazék Fesztivált és Kézműves Kirakodó Vásárt. Ez a hagyományteremtő jelleggel indult rendezvény összefogja, támogatja és segíti a térség amatőr együtteseit, megismerteti a térség gasztronómiai kincseit a nagyérdeművel. Életre hívtuk a Jeles Napok Programsorozatot, mely az év minden hónapjában kiemel egy jeles eseményt, és e köré rendez ünnepet. Ilyen Luca napja, Szent András, Szent Márton ünnepe, az aratás kezdete, vagy az új kenyér ünnepe Szent István napján. Ezeket a rendezvényeket elsősorban turistacsoportok számára ajánljuk és előzetes bejelentkezés alapján tartjuk meg. Szintén 2006-ban indítottuk útjára a havi rendszerességgel megrendezésre kerülő Bolhapiacot, ahol nem a bevétel motivált bennünket, hiszen a Borház udvarán összesereglett árusoktól nem kérünk helypénzt, viszont olyan emberek van itt lehetősége egyfajta közösséget alkotni, akik lehet, hogy egyébként nem jönnének el hozzánk, és akik egyébként nem is találkoznának egymással. Borudvarunk kialakítása következtében befogadóképességünk a kezdeti 30-ról gyakorlatilag megtízszereződött, azaz jelenleg 300 főt tudunk hellyel kínálni.

    A vállalkozás kezdete óta elsődlegesen fontos számunkra, hogy fejleszteni tudjunk, hiszen ha valaki nem fejleszt, akkor vállalkozása előbb stagnál, majd hanyatlásnak indul. Fejlesztéseink során mindig erő és fontossági sorrendet tartottunk szem előtt, mi az, amire a legnagyobb szüksége van a vállalkozásnak. Így, igaz, hogy lassan érünk messzire, de fizető és hitelképességünk mindig megmaradt. Vállalkozásunk által termelt minden egyes forintot fejlesztésre fordítunk 1999 óta

A Szent Gellért Borház és Étterem hitvallása

A Kárpát-medence éléstárába hívjuk Önöket. Ide a történelmi Csanád vármegyébe, ide Makóra, ahová valamikor az Erdélyi hegyekből a Maros hozta hátán az ételünket, ízesítő sót. Ide a Békés-Csanádi löszhátra, ahol 35-40 aranykorona termőképességűek a földek. Ide, ahol Baross László, a még ma is verhetetlen sikértartalmú világhírű Bánkúti-1201-es és 1205-ös búzát kinemesítette. Ide, a Csanádi Montág pusztára, ahol Mezőhegyes irányításával a magyar huszárezredeknek nevelték a Nóniuszt, és a Magyar félvért. Ide, ahol az ősi magyar mangalica fajtának köszönhetően, Csabán, Gyulán és Szegeden megteremtették a magyar kolbász és szalámi világhírét. Ide, ahonnan a makói hagymával és a szegedi paprikával meghódítottuk, a világot. Ide, ahol ma, három határ találkozik, de a határ minden oldalán értik a magyar szót, éneklik a magyar népdalt, járják a magyar táncot. Ahol évszázadok óta békésen él egymás mellett magyar, oláh, sváb, rác, cigány és tót. Kik a múltban egymás mellett gyógyítgatták a világháborúkban szerzett fájó sebesüléseiket a Maros gyógyító iszapjában, vagy napjainkban hagymarakás közben szerzett reumájukat, a szinte mindenhol feltörő termálvizeinkben. Jöjjenek el hozzánk, Mi elvisszük Önöket Mezőhegyesre a Nóniusz bölcsőjéhez, Tótkomlósra a Rózsafürdőbe, a szlovák házba, Nagyszentmiklósra, Bartók Béla szülővárosába, Ős-Csanádon megnézhetik Szent Gellért a vértanú püspök szarkofágját, elvisszük önöket az Arad hegyaljai Ménes borvidék pincéibe. Barangoljuk be együtt ezt a dús, bőtermő gazdag vidéket. Ismerjék meg ezt a szorgalmas, dolgos, vendégszerető népet. Nézzék meg Makót, Páger Antal, Pulitzer József, Galamb József, Erdei Ferenc szülővárosát, azt a Gimnáziumot ahol József Attila tanulta a magyar nyelvtant. Kóstolják meg a hagymapálinkát, majd utána egyenek meg egy kemencébe sült hagymás csülköt, ahogy mi szeretjük. Koccintsanak hozzá a tüzes Ménesi borral. Hazavárjuk Makóra, a hagyma fővárosába, az ország egyik legvirágosabb városába. Látogasson meg bennünket családjával, bartátaival a Csanádi Húsosfazék Fesztiválon és Kézműves Kirakodó Vásárban, melyen mindezeket átélheti.

 

Egy kis adalék a névadónkról Szent Gellért püspökről

névnapja: Szeptember 24.
Velence (Itália), 980 körül +Buda, 1046. szeptember 24.

Szentünk azoknak a sorába tartozik, akik nem hazánk földjén látták meg a napvilágot, de életük, működésük és haláluk ide kapcsolja őket. Velence volt a szülőföldje, az a lagúnák szabdalta szigetföld, amelynek első lakói a helyi hagyomány szerint Attila hunjai elől menekültek ide a szárazföld városaiból és falvaiból. Öt éves volt, amikor szülei -- apját Sagredo Gellértnek hívták -- áteveztek vele a Szent Márk-székesegyházzal átellenben lévő San Giorgio-szigetre. Úgy látszott ugyanis, hogy György nevű kisfiúk (Szent György napján született, ezért kapta a keresztségben ezt a nevet) nem marad életben. Fogadalmat tettek, hogy ha a gyermek a sziget bencés szerzeteseinek imájára meggyógyul, Istennek szentelik az életét, és mindjárt a monostorban hagyják. A gyermek fölgyógyult, ott maradt, és fokozatosan bevezették őt a kor szellemi és a Szent Benedek rend lelki életébe, fegyelmébe. 15 éves lehetett, amikor édesapja Jézus iránti szeretetből szentföldi zarándoklatra indult. Társaival együtt elérte Palesztina partjait, ahol rabló arabok támadták meg őket. Csatára került a sor, s bár a támadókat megfutamították, édesapja holtan maradt a csatatéren. Így teljesült az a vágya, miszerint abban a földben szeretne pihenni, amelyet a Megváltó vére öntözött... Az ő emlékére vette föl az ifjú György a Gellért nevet. Nem sokkal később az édesanyját is elvesztette, a San Giorgio monostor sírboltjába temették el.

Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjeljévé, majd Vilmos apát javaslatára, tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Talán édesapja emléke vagy a hithirdetés vágya késztette arra, hogy 3 év múltán lemondjon apáti tisztéről és a Szentföldre induljon.

1015 február vége felé szállt hajóra két társával, hogy Zárába (ma: Zadar) jusson, s onnan továbbhajózzék Palesztina felé. De a kitört tengeri vihar miatt Isztria partjai felé sodródtak. Ott a Parenzo (ma Porec) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a sziget bencés monostorában találtak menedéket. A több hétre elhúzódott kényszerpihenő közben Gellértnek nem egyszer nyílt alkalma, hogy megbeszélje útitervét az ugyancsak ott időző Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki szerette volna őt megnyerni magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Gellért azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. Átkelvén a part menti hegyláncokon, majd a Dráván, 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Nyolc éves volt ekkor Imre, és szentünk 7 évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba!

Ezután következtek a bakonybéli remeteség évei. A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni. Ekkor írta szentírásmagyarázó munkáit, többek között a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János apostol I. leveléhez. Kár, hogy e munkái mind elvesztek. Kb. 1028-ig örülhetett a monostor csendjének és erdei magányának. Ajtony vezér legyőzése után Szent István hívatta, hogy rábízza a Maros menti egyházmegye megszervezését. Ajtony annak idején a bizánci császárság szomszédjaként görög szertartás szerint vette föl a keresztséget, s telepített Marosvárra néhány görög szerzetest. Csanád vezér ostroma után ugyan elmenekültek, de pl. Oroszlámoson még a 13. sz. elején is voltak.

Gellért az egyházszervezést azzal kezdte, hogy fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostor Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott templomát. Tevékenységét a szent életű király bőkezűen támogatta. E tekintetben, de más, sorsdöntőbb szempontból is, végzetes fordulatot jelentett a király halála 1038- ban. Hiába volt az új király, Péter velencei, akárcsak Gellért, az uralkodáshoz és a magyarság megnyeréséhez nem értett. Idegenpártolása miatt nemzeti forradalom űzte el őt a trónról. Utóda, Aba Sámuel sem vitte sokra. Zsarnoksága miatt 1043-ban a koronát és a húsvét megünneplését is megtagadta tőle Gellért. A fölfordulásnak ezen évei készítik elő vértanúságát is. Ha arra gondolunk, hogy a csanádi püspök e vérzivataros években hittudományos munkákat írt, rádöbbenhetünk, hogy semmiképpen sem kereste a vértanúságot, hanem inkább csak elfogadta azt.

1046 szeptemberében a lengyelországi száműzetésből hazatérő Vászoly fiak, Endre és Levente fogadására igyekezett püspöktársaival, Böddel és Benetával együtt. Mivel a hercegek még nem érkeztek meg Székesfehérvárra, továbbutazik Diósdig. Az éjjelt itt töltvén, reggel a Szent Szabina-templomban mondott miséje közben látomása volt közelgő vértanúságukról. Az ún. pesti révhez közeledve Vatha pogány lázadói kőzáporral törtek rájuk. Kiráncigálták Gellértet a szekeréből, hozzákötötték egy kordéhoz, és a később róla elnevezett Kelenhegy szikláiról a mélybe taszították. Holttestét ideiglenesen a pesti Boldogasszony-templomban (a mai Belvárosi Főplébániatemplomban) temették el, később átszállították Csanádra. Szentté avatása Szent László királysága idején történt.

forrás:A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár állományának kiegészített html feldolgozása